Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon

Az ülésen nagyon éles vita és veszekedés alakult ki. A legagresszívabb hangot Darvas ütötte meg. Kijelentette, hogy a reakcióra szavazott Budapesthez semmi köze a Parasztpártnak, az országos választásokon továbbra is azokra kell támaszkodni, akik eddig is a Parasztpárt mellett voltak. Nincs szükség a szavazótábor kibővítésére. Indulatosan harsogta:

„A mi politikánknak az volt az alapja, hogy itt van egy kommunista veszély, a választás után nekem viszont az a véleményem, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt egy fasiszta veszély van. ”

Árulkodó volt Darvas véleménye. Aki nincs velünk, aki nem fogadja el az általunk mondottakat, az ellenünk van, sőt az ellenség. Darvas érvelése tiszta demagógia volt. A Kisgazdapárt képviselőjelöltjeinek legalább fele parasztember volt. Kétségtelen, hogy a pártban megtalálhatóak voltak a nagypolgárság egyes tagjai is, ám a párt vezetése egyértelműen a parasztság képviselőinek kezében volt. Minden alapot nélkülözött az a feltételezés is, mely szerint a kisgazdák a földreform eredményeinek felszámolására törekedtek volna. Nagy Ferenc világosan elhatárolta magát az ilyen típusú vádaktól, „... feltevés minden állítás, amely szerint kisgazdapárti győzelem esetén a földreform törvényereje megszűnik és a kisbirtok- ból nagybirtok lesz. ’~73 A kisgazdák empatikusán felismerték, hogy az osztályharcos kommunista politikával szemben, az osztályok feletti polgári-nemzeti egység gondolatának felvetésével érhetnek el sikereket. Jelszavuk, melyben a „falu dolgozóinak egységét” hirdették meg, értő és megértő fülekre talált a régi gazdák, s egyre nagyobb számban az újgazdák körében is.

Veres teljes letargiába süllyedt. Véleménye szerint Budapestet már elvesztette a párt, a feladat egy lehet; a parasztságot megmenteni attól, hogy a Kisgazdapárt uszályába kerülve a reakció pártjára álljon. Veres sem tudott elszakadni a mindent elárasztó demagóg propaganda hatásától, azaz a reakció előretörésének hangoztatásától. Felmerült annak lehetősége is, hogy a Parasztpárt tegyen lépéseket az egyház felé és erősítse a nők irányában folytatott kampányát, ám Darvas mindkettőt feleslegesnek ítélte.

2/3 Kis Újság. 1945. október 24. Idézi: Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944- 1947. Akadémia Kiadó, Budapest, 1976. 106. o.

224