Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon

A helyenként személyeskedő és hisztérikus hangulatú gyűlésen nem tudtak zöldágra vergődni, ezért a vita két nappal történő elhalasztása mellett döntöttek.

Érdemes egy kicsit kitekinteni a szűk pártpolitikai mezőből, s összefoglalni, milyen országos kérdések csapódtak le a Parasztpárt vezetőségének vitájában. A magyar társadalomban 1945 őszére kétféle veszélyérzet fogalmazódott meg. Bibó István ezt nagyszerűen megfogalmazta A demokrácia válsága című tanulmányában 1945 őszén: tyA magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól.’2'4 A Parasztpártban ez a fajta kettős félelem tökéletesen leképezhető volt. Kovács Imre és követői pontosan látták és felismerték a radikalizálódó, a monolit társadalom felé tolódó kommunista koncepció veszélyét, ám annak lehetőséget is, hogy erősödé- .sét meg lehet akadályozni. Erdei Ferenc is társai viszont nem tudtak elvonatkoztatni a régi társadalom visszatérését vizionáló propaganda hatása alól. Kétségtelen tény, hogy mind az Ideiglenes Nemzeti Kormányban, mind a társadalomban továbbra is jelen voltak a nagytőkések, nagybirtokosok. Az is tagadhatatlan, hogy mindent megtettek hatalmuk és befolyásuk megtartása, visszaszerzésére érdekében. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogyan lehetett colna a földosztást semmissé tenni? Milyen módon lehetett volna a megalakult pártokat betiltani, a kialakult pluralizmust megszűntetni? A józan gondolkodás egyértelmű választ ad rá: sehogyan. A társadalomban mesterségesen gerjesztett hisztéria azonban elfedte a józan gondolkodást. Két szélsőséget állított fel: kolhoz vagy nagybirtok, kommunisták vagy grófok.

Kovács Imre és a vele egyetértők demokráciát akartak Magyarországon, olyan társadalmat, ahol „... a nép szabadon válassza meg azokat, akik őt képviselik. A demokrácia a népnek jogot és szabadságot ad arra, hogy vezetőit szabadon, minden bejólyás nélkül válassza meg. Ha pedig ennek a jognak és szabadságnak gátat vetnek, már nem éljük a demokráciát. ”27s Ez a társadalomkép elvetette mind a régi világ visszatérését, azaz a reakció térnyerését, de tagadta a monolitikus, központosított szocialista társadalom, a szovjet példa bevezetését is. Kovácsék népi demokráciá1 1 Bibó István: A magyar demokrácia válsága. Valóság, 1945/2-4. 5-43. o.

27' Kovács Imre: A demokrácia útja Magyarországon. Válasz, 1946. 97-106. o.

225-