Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Parasztpárt szervezeti kiépülése
tett kézírásos feljegyzés szerint242 létrehozták a végrehajtó szervezetet, azaz a párt apparátusát. A nyilvántartó osztályt Sipos Gyula, a szervezési osztályt Sz. Szabó Pál, Nánási László és Majlát Jolán, a propaganda osztályt Darvas József-és Molnár József, a gazdasági osztályt Farkas Ferenc és Horváth Iván, a politikai osztályt Kovács Imre ( a kéziratban először Jócsik Lajos szerepelt, ám nevét áthúzták, s helyette Kovács került kinevezésre), a pártirodát pedig Juhos István vezette. A politikai osztályon belül végül Jócsik a gazdaságpolitikai, Szabó Zoltán a kultúrpolitikai, Borsody István a külügyi és nemzetiségpolitikai, Zalka István az egészségpolitikai, Márkus István pedig a műszaki területet felügyelte. Hét kerületi központot hoztak létre az országon belül, melyek élére megyei titkárokat állítottak, döntöttek a helyi szervezetek vezetésének struktúrájáról (elnök, titkár, választmány). Határoztak az egyes országos szervezetekben történő képviseletek ügyében is. A Földművesek Országos Gazdasági Szövetségének (FOGSZ) elnökévé Veres Pétert, alelnökévé Somogyi Imrét, igazgatójává Horváth Sándort javasolták. A megalakuló pártkiadó, a Sarló vezetőjévé Farkas Ferencet, a Szabad Szó főszerkesztőjévé Darvas Józsefet, szerkesztőjévé Boldizsár Ivánt, a mellékletként megjelenő Képes Világ szerkesztőjének pedig Simándy Pált javasolták. A. párt anyagi bázisának megteremtéséhez pártvállalkozások létesítését tervezték. A megalakuló vállalkozások összefogását Székely Lászlóra bízták. Tervezték a Sarló művelődési szövetkezet felállítását, ahol például a filmszakmai ügyekkel Ranódy László filmrendező, a népszerűsítő előadások szervezésével pedig Muhoray Elemér lett megbízva. Döntöttek a vezetők javadalmazásának kereteiről is. A határozat szerint a legmagasabb fizetés a pártapparátuson belül a mindenkori miniszteri fizetés másfélszerese lehetett. A párt központja az Operaházzal szembeni, úgynevezett Dreschler-házban kapott elhelyezést. Szabó Pál, bár ekkor már szabadlábon volt, csak az Elnöki Fanácsban kapott helyet, sem az apparátusban, sem a Szabad Szónál nem szá242 Országos vezetőség (kézírással). (PJL, 284. f. 13. ö.e. IV. kötet.)
