Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A Parasztpárt szerepe az új nemzeti kormány létrehozásában

kapcsolatban, az együttműködés velük egy pillanatig nem volt kérdéses számukra.

A Parasztpárt debreceni és szegedi központtal megkezdte a helyi szervezetek létrehozását. Döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy a párt 1945. január 14-én nyilvánosságra hozta a Debreceni Néplapban a földosztással kapcsolatos javaslatait. Ez a javaslat azonban nem az eredeti parasztpárti elképzelést tükrözte. A parasztpárt elképzelése az volt, hogy 50 hold legyen a birtokhatár, míg a kommunisták 200 holdhoz ragaszkodtak. Ekkora területen csak béresekkel, bérmunkásokkal lehetett gazdálkodni, azaz újratermelődött volna az agrárproletár réteg, újabb tagozódás alakult volna ki a parasztság soraiban. A Parasztpárt politikusai, agrárszakértői mindig a szövetkezés hívei voltak. Azon szövetkezésé, amelyben minden tag a saját tulajdon in termel, az infrastruktúra, a gépek, a vetőmagbeszerzés az értékesítés megszervezésére szövetkeznek az önálló gazdák. A kommunisták javaslata, s a földreform minél gyorsabb lebonyolítása arra irányult, hogy megnyerjék támogatóul a vidék lakosságát, s a választásokon többséget szerezzenek. Ezért volt fontos számukra a földművelésügyi miniszteri poszt megszerzése. A javaslatban azonban benne rejtezett a későbbi ellentét, amelynek kiéleződésekor a kommunisták majd előállhattak a közös művelés koncepciójával. Erdei mégis engedett a kommunista követelésnek, s a kihirdetett földreformtervezet a 200 holdas birtokhatárt tartalmazta.

Rohamosan erősödött a pártmunka, februártól heti rendszerességgel megjelent a Debreceni Szabad Szó, február 25-én tízezres tömeg előtt rendeztek nagygyűlést, melyen az időközben Budapestről Debrecenbe érkezett Veres Péter, Erdei Ferenc, Nánási László és Hegyesi János is beszédet mondott. Csak egyedül Balmazújvárosból 1000 parasztember vett részt a nagygyűlésen.

Miközben Erdeiék elkezdték a Parasztpárt szervezését a felszabadított területeken, Kovács Imre ellen elfogatóparancsot adtak ki ismét Budapesten, napról- napra halálközeli állapotban élt. Minden este más és más barátjánál húzta meg magát, élete folyamatosan veszélyben volt. Csorba Jánossal - aki átvette a Fel- szabadítási Bizottság elnökségét - és Pfeiffer Zoltánnal abban egyeztek meg, hogy megkíséreli átlépni a frontvonalat és felvenni a kapcsolatot az orosz főpa180