Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Parasztsors a huszadik század első harmadában

tek jelszavaikban politikai jogokat és a munkaviszonyok javítását szorgalmazták, de segélyezéssel és önképzéssel is foglalkoztak. 1890-ben alakult meg a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt, a II. Internacionálé marxista pártja. A gyárak, földek, bányák, bankok köztulajdonba vételét hirdették, általános választójog megteremtését, munkásvédő törvények meghozatalát, a munkásság helyzetének javítását (pl. 8-10 órás munkanapot, ugyanis a korabeli törvények 16 órás munkaidőt tettek lehetővé), az egyesülési és gyülekezési jog biztosítását, szélesebb sajtószabadságot, a hitbizomány megszüntetését, progresszív adózást, a virilizmus eltörlését. Ugyanakkor a nagybirtokokat földosztás nélkül, egészben vették volna állami tulajdonba, vagy alakították volna szövetkezetté. A kisbirto- kot a szociáldemokraták korszerűtlennek tartották.

A liberalizmust továbbfejlesztő, az állam szociális szerepét is fontosnak feltételező polgári demokrata irányzat szintén a 19. század végétől jelentkezett Magyarországon. Vázsonyi Vilmos fővárosi liberális ügyvéd hozta létre a Polgári Demokrata Pártot 1900-ban, mely a demokratizálást hirdette (pl. általános választójog, a virilizmus eltörlése). Ezen kívül fontosnak tartotta a kisiparosok és kisgazdák védelmét a nagytőkével és a nagybirtokkal szemben (hitbizományok eltörlése, progresszív adó, állami szociálpolitika). Ellenezte a szélsőséges nacionalizmust, de elhatárolódott mind a szocialisták, mind a polgári radikálisok anti- klerikalizmusától és internacionalizmusától.

A magyarországi polgári radikálisok mozgalma egy értelmiségi kör tevékenységéből nőtt ki. Jászi Oszkár és társai eredetileg a társadalom kutatásával foglalkoztak. E célból alapították meg a Társadalomtudományi Társaságot, saját folyóiratot hoztak létre Huszadik Század címmel. Szociográfiáikban feldolgozták a kor nagy problémáit. Foglalkoztak a munkások és parasztok életkörülményeivel, a nagybirtokrendszer következményeivel, a kivándorlás okaival, az egészségügy és az iskolázás bajaival, az egykézés jelenségével, a lakáshelyzettel, a nők helyzetével. Szabadgondolkodók voltak, élesen szemben álltak az egyházi dogmákkal, a vallási és nemzeti elfogultsággal. Munkások és más érdeklődők számára létrehozták a Társadalomtudományok Szabad Iskoláját, évente több ezer hallgatóval. A radikálisokat nemcsak a látlelet, hanem a gyógymód is érdekelte. Természetesen

13