Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Parasztsors a huszadik század első harmadában

századforduló után azonban látványossá vált Magyarország lemaradása. 1905- ben Ausztriában már a lakosság 27%-a, Franciaországban 28%-a, Angliában pedig 18%-a rendelkezett választójoggal.

Az 1920-as és 1930-as évekből visszanézve a dualizmus rövid fél évszázada a stabilitás, a nyugalom, a prosperitás időszakának tűnt. A növekedés kétségtelenül létezett, elsősorban gazdasági téren. 1860 és 1913 között a GDP növekedése átlagosan évi 2,4% volt, ami elmaradt ugyan az élenjáró országoktól - Svédország, Németország -, de még így is jelentősnek volt tekinthető. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1913-ban 435 korona körül mozgott, ami jóval kevesebb volt, mint amit Európa leginkább iparosodott államai - Anglia, Franciaország, Németország - produkáltak, viszont megközelítette Olaszországot és túlszárnyalta a balkáni területeket.

A fejlődés azonban az egyes területeken eltérő mértékű volt. A mezőgazdaság részesedése a nemzeti jövedelem előállításában minden technikai korszerűsödés és termelésnövekedés ellenére csökkent. A korabeli közfelfogás a fejlettség legfontosabb mércéjének az ipari, pontosabban a gyáripari termelés alakulását tekintette. Ugyanakkor tény, hogy a magyar export kétharmadát még 1913-ban is a mezőgazdasági termékek alkották.

Az iparosodással, a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan új társadalmi rétegek erősödtek meg. A 19. század közepén Magyarország népességének még csak egytizede lakott városokban. 1910-ben már több mint 23%-a. A városok száma is jelentősen bővült. Budapest kulturális és gazdasági centrum-szerepe az 1900- as évek elejére megkérdőjelezhetetlenné vált.

Az ipari és pénzügyi terület meghatározó szereplőjévé a nagypolgárság vált. Ez a - századfordulóra mintegy 150, jórészt zsidó származású családból álló, Budapesthez kötődő - csoport nemcsak a pénzszerzés technikájával, hanem átalakuló életvitelével is eltávolodott a hagyományos magyar értékektől. Alattuk egy viszonylag jelentős - bizonyos becslések szerint tízezres - középvállalkozói réteg helyezkedett el. A technikai-ipari fejlődés a középosztály számára új lehetőségeket jelentett. Leglátványosabban az alkalmazotti-értelmiségi szereplők - orvosok, mérnökök, magántisztviselők - száma gyarapodott. A középosztály a

10