Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Parasztsors a huszadik század első harmadában
tradicionalítás és a modernitás választóvonala mentén maga is megosztott volt. Életvitelükhöz hozzátartozott az iskolai végzettség - általában az érettségi - megszerzése, alapvető anyagi biztonság megteremtése. Körükben megjelent a háromszobás lakás igénye, a kulturális javak - színház, sajtótermékek - iránti fokozott érdeklődés. A középosztályi háztartások munkaerő-szükséglete pedig a városi cselédség számának látványos növekedését hozta magával. A társadalmi - elsősorban városi - hierarchia alsó szintjét az 1910-re több mint egymillió fős ipari munkásság, illetve a kispolgárság egyre bővülő tömegei foglalták el. A rétegződöttség ebben a körben is jelentős volt. A munkásságnál elsősorban a szaktudás mértéke és a jövedelmi viszonyok, míg a kispolgárságnál már a munka minőség is meghatározó szerepet töltött be a kialakuló különbségekben. A századfordulót követően a családtagjaikkal együtt több mint kétmilliós létszámot elérő kispolgárság sorait erősítette a túlnyomórészt államigazgatásban és közlekedésben dolgozó altiszti réteg is. A polgárosodás gyorsuló tendenciáinak ellenére a hagyományos vezetőerő, az arisztokrácia, jóllehet nem minden pozícióvesztés nélkül, de őrizni tudta befolyását. Biztosítékát az állami pozíciók kézbentartása jelentette. A főrendiházat a korszak folyamán végig lényegében ők uralhatták. Vidéken a helyi közéletet a legnagyobb adófizető jogán, virilista alapon befolyásolhatták. Az arisztokrácia társadalmi befolyását mindenekelőtt hatalmas vagyonának, főleg a hitbizomány intézményével megtámogatott birtokainak köszönhette, amit Ferenc József császárhoz fűződő kapcsolataival és aktív politikai szerepvállalással erősített meg. Birtokát, ha kellett, korszerűsíthette. Ebben hitelhiány már nem akadályozta. Szilárd pozíciói birtokában elérte, hogy hagyományos életvitele, értékrendje elfogadott és elismert értéknek maradjon meg. Annak érdekében, hogy bekerülhessenek a különleges kiváltságokat biztosító kasztba, a meggazdagodott gyárosok, bankárok törekedtek nemesi címeket, földbirtokokat vásárolni. Mindennek ellenére tapintható volt a fokozódó távolság, ami az arisztokrácia és a polgárosodó társadalom között fennállt. Kétségtelen, hogy 1848 egyik legfontosabb hozadéka a jobbágyfelszabadítás volt. Ezáltal megteremtődött a feltétele annak, hogy az ország legnépesebb osz11
