Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1983

Minden egyéb dolog most nem fontos. A Komjáthy-féle kéziratot elindítom azon a másik úton, melyet előző levelemben mint alternatívát jeleztem. Lacikám, teljesen megértem, hogy nincs kedved ilyesmiben szerepet vállalni. Viszonyodat Kardossal én mindig is úgy láttam, ahogy most te leírtad. O jól járt veled, s emberi tisztességből ezt őszintén méltányolja is. Nem is lehet másképp. Borzasztóan sajnálom, emberileg is, hogy beteg. Énhozzám jó szót a nagy hivatalosok közül csak ő szólt. S ha lehet valamiben reményem, bármily kicsi is, ez csak az ő révén kaphat utat. írod, hogy nagy fájdalmai vannak, voltaképpen mi a baja? Mindenképp írok neki a Hillsdale ügyében. Egyúttal figyelmébe ajánlom Komjáthy kéziratát is, azzal, hogy Turián felviszi a titkárságára, s ott az ő nevére leteszi. Komjáthy majd értesíti Turiánt, hogy menjen fel hozzád a kéziratért. Ami magát a kéziratot illeti: persze nem remekmű, s valószínűleg unalmas is olyan embernek, akinek ez nagyon távoli és érdektelen téma. De én tudom: sok eredeti, eddig nem ismert információ van benne - ez az értéke. S az utóbbi években otthon foglalkozni kezdtek az Amerikába vándorolt magyarság kérdésével. Több dolgozatot is láttam erről (igaz csak tudományos) folyóiratokban. S úgy hallom, most egy könyv is megjelent, valami nő írta, de nem tudom, ki adta ki. Ezek alapján remélem némileg, hogy Kardost esetleg érdekli a téma. Ha érdekli, a többi már technikai dolog, valamelyik lektora vagy kéziratgondozója nyomdaképes állapotba tudja hozni a kéziratot. Ez amire gondoltam, ha nem megy, erőltetni úgysem lehet.

Lacikám, javulást, javulást a teljes felgyógyulásig! S még több szeretettel ölelünk és csókolunk mindkettőtöket.

Gyula

*

91