Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1983
Budapest, 1983. január 20. Drága Violám, Gyulám! Minden úgy volt és van, ahogyan Irénem írja. Soha nem hittem volna magamról, hogy olyan bátor és szívós, tudok lenni, mint amilyennek bizonyultam. De azért nem szeretném, ha még egyszer bizonyítanom kellene, mert nagyon kutya dolog volt. Aranyos leveletek minden egyéb baráti megnyilvánulásnál jobban esett: valóban elkönnyeztem magam, mert..., de nem, ezt nem is tudom megmagyarázni. Hogy évtizedek után is ilyen lehet egy barátság, ez szinte nem is igaz! Nagyon köszönöm, hogy velem, velünk vagytok gondolatban; valósággal fizikailag is éreztem a közelségeteket. És érzem továbbra is. Három hónapig betegállományban kell lennem, ami azt jelenti, hogy áprilisig nem kerülök be a kiadóba, nem fogok tudni híreket írni onnan. Magamról majd időnként jelt adok, de ne várjátok, hogy gyakran, mert eléggé nehezemre esik az írás. (Pedig borzasztó írásigényem, azaz munkaigényem van.) Ti vigyázzatok magatokra és egymásra, nagyon nagy szeretettel ölellek és csókollak mindkettőtöket! Laci * New York, 1983. február 1. Drága Irénke és Laci! Hamza Banditól már tudtuk, hogy otthon vagy, Lacikám, de csak a ma jött leveletek nyugtatott meg egészen. Főként az, hogy bámulatos gyorsan haza engedtek az orvosok. Mi 92
