Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1983
1983 New York, 1983. január 4. Drága Lacikám és Irénkém! Nagyon megütött a baleset21 híre. Hiába tudja az ember, hogy az ilyesmi egyik pillanatról a másikra megeshet mindannyiunkkal, amikor itt van, mégiscsak vak, vak és nagyon kegyetlen csapás. Mi is tele lettünk tőle ijedtséggel, aztán féltéssel, aggodalommal, mert nagyon is tudjuk, mindketten veteránok vagyunk benne, mit jelent a hirtelen kórház, a műtét, utána a nyomorult állapot, az ápolók, az orvosok, s ami a legrosszabb, a teljes kiszolgáltatottság. S ezt nem azért írom, Lacikám, hogy vigasztalni próbáljalak, hiszen azt is tudom tapasztalatból, hogy az egészséges emberek vigasztalása, nem sokat ér a betegnek, csak hogy elhidd nekem, legöregebb barátodnak: ki lehet bírni, túl lehet jutni rajta, ha van, aki igazán szeret bennünket. És neked is van. S ha nem is lehetünk a közeledben, mi is nagyon szeretünk. Ilyenkor hiszem, hogy az igazi szeretetnek megtartó ereje van. Naiv dolog, de hiszem. Biztos vagyok benne, mire a levelem odaér, te már otthon vagy s ezzel túl is a nehezén. Valószínű, hogy még hosszú az út a teljes gyógyulásig, de otthon már sokkal könnyebben megy minden - ez is veterán tapasztalat. Irénkém, téged arra kérünk, ha időd engedi, írj egy pár sort. Most semmi nem érdekel engem annyira Magyarországon, mint Laci állapota. 21 Combnyaktörés 90
