Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1982

Hadd kívánjak mindjárt boldog karácsonyi ünnepeket is az egész családnak, mindkettőtöket ölelve és csókolva:

Gyula

*

Budapest, 1982. dec. 21.

Kedves Gyulám!

Kardos másfél hete ismét rendszeresen bejár a kiadóba, és fájdalomcsillapítókkal tömve intézi az ügyeket. írj neki a Hillsdale-ügyben, amíg újból le nem rokkan.

Meg a Komjáthy-kézirat ügyében is. És őszintén megmondom: nem szívesen közvetítem a Magvetőhöz. Nem azért, mert nem vagyok református, és ezért nem ügyem, hanem mert számomra, mint óhazai magyar számára nem tudja érdekessé tenni az ügyet. Primitíven fogalmazva: untam. Persze, lehet, hogy nincs igazam, de én jó szó és jó érv nélkül nem tudom Kardos kezébe nyomni a kéziratot, mert én nem látom, melyik kiadványsorozatába tudná beilleszteni. (A könyveket el is akarja adni\) Ami szavam van Kardosnál, azt szeretném fontosabb kiadványok dolgában felhasználni adott esetekben. Talán érted, mikre gondolok. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy jelenleg - az én hibámból - eléggé feszült köztünk a viszony és lehetséges, hogy ártana is a kéziratnak, ha én - saját kezdeményezésként - adnám oda neki. De ha Te megírod neki, hogy nálam van, és Te ajánlod, természetesen átadom, ha kéri. Vagy a másik lehetőség, amelyre célzol is: vigye fel Turián. írd meg, mi legyen, addig magamnál tartom a paksamétát. És ne haragudj, hogy megint visszautasítom egy kérésedet. Szeretném, ha megértenéd: egy-két ügytől eltekintve nem szívesen vállalok

88