Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1982

meg neki, az én kérésemre hivatkozva. Magának a Jogvédőnek nem szívesen írnék, mert nincs semmi a kezemben, ami alapján ezt magától értetődőleg tehetném. S jó lenne, ha megírnád majd azt is, hogy Kardos végül megkapta-e Vatai könyvét és az Igazmondókat, amiket állítólag Püski még májusban feladott.

Egyébként mi megvagyunk, remélem, ti is legalább tűrhetően.

Sokszor ölelünk és csókolunk mindkettőtöket:

Gyula

*

Budapest, 1982. nov. 3.

Drága Violám, kedves Gyulám!

Már tartozom egy válaszlevéllel, de meg akartam várni a könyvedet, hogy megköszönhessem. Püski meghozta, köszönöm, azt hiszem, most már minden könyved a polcomon van. A könyvben külön mulatságot okozott a dedikációd: a kedvencem, Király tanár úr könyvtárának bővítésére szántad még 1978-ban vagy ’79-ben, de nem küldöm el neki, hadd higgyék az én könyvtáram leendő örökösei, hogy tőle kaptam... Sándor ideadta egyéb küldeményeidet is, a H. Pistának szántat már át is adtam neki, Bálint19 is megkapja a magáét.

Hogy Kardos megkapta-e az Igazmondókat, meg Vatai László: Az Isten szörnyetegét, tőle nem tudtam meg, hosszú hetek óta nem beszéltem vele, mert kórházban van. Sándor szerint - aki meglátogatta a kórházban - megkapta. Remélem, így van.

19 Arany Bálint, lásd még 14.

83