Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1982
igazgatóm nem csak ígérgetett. Nem lesz könyvheti könyv, legalábbis nem valószínű, és ahogyan Kardos ma mondta, az sem biztos, hogy meg tud hívni a kiadó vendégeként, mert ez már egyáltalán nem csak tőle függ. A könyvhét egyébként május utolsó péntekén kezdődik az idén. De még ügyködik a meghívásod dolgában, mert mint mondja, szeretné ezt az ígéretét is megtartani. Ne neheztelj rá, ha nem sikerül elérnie. A leveletekből úgy veszem ki, hogy úgyis mindenképpen jöttök, illetve jönni akartok, s a honorárium itt lesz. Nézem a leveleteket, s úgy látom, más kérdésetek nem volt. Ne haragudjatok a pocsék küllemért, ez a vacak papír nem bírja sem a töltőtolltintát, sem a golyóstollat. A hajtásnál lévő sorban ez áll: „boltokba, azt sem tudom, a terjesztés nálunk külön ügy...” Legközelebb majd géppel írok, illetve íratok Irénemmel, mert én már teljesen elszoktam a gépírástól. Remélem, előbb Ti írtok, ha megkapjátok a vízumot, a Hillsdale már nem probléma, attól jöhettek. Ha sikerül H. Pistát elkapnom telefonon, megmondom neki a nagy újságot. Ő is őszintén örülni fog, nagyon szeret Benneteket, a neki írt leveleitekről is mindig tájékoztat. A Széchenyi Díjhoz gratulálok, de bizisten jobban örülnék, ha József Attila-díjat kaptál volna, itthon. Mert akkor Te is itthon lennél, nem a világ másik végén. Szeretettel ölelünk, csókolunk mindkettőtöket! Laci Ui.: Püski Sanyival közöld a Hillsdale megjelenését, én nem írok neki, mert úgysem válaszol rá, és így azt sem tudom, hogy megkapja-e a levelem. És kérd meg, hogy küldjön Kardosnak Vatai Laci Ady-könyvéből, mert az enyém van nála, és nem tudom tőle visszakapni, amíg Sanyi meg nem tartja az ígéretét, hogy küld neki. Nem hiszem, hogy a postán elveszett volna, amit küldött, ha küldött egyáltalán. L. * 76
