Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1982
1982 Budapest, 1982. marc. 6. Kedves Viola és Gyula! Hartyányi Pista az imént felhívott és lelkiismeretesen tájékoztatott neki írt leveletekről, én meg restelkedve döbbentem rá, hogy tavaly decemberben írt aranyos leveletekre nem válaszoltam. Ne haragudjatok: én is csak utólag veszem észre, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Meg aztán: lényegében nem történt velünk semmi, amiről írni volna érdemes, csak azt tudom jelezni, hogy a család minden tagja egészségben és munkakedvben kifogástalanul megvan, talán még én vagyok a legrozogább. Vállalt munkámat szívből utálom, nehezen megy, kedvtelenül bajlódok vele, abban a titkolt reményben, hogy nem is fog megjelenni - olyan Jóindulatúan” foglalkoznak a sajtóban Mailerrel. Majd csak lesz valahogy. A Hillsdale körül semmi újság, nem tudok róla, hogy a főnököm vele kapcsolatos terveiben bármi változás állott volna be, de tudnotok kell, hogy végső soron nem csak rajta múlik a sorsa. Nem kérdeztem rá nála régóta, nem akartam fogadatlan prókátor lenni, de lehet, hogy most már megteszem, mivel azt írtátok Pistának, hogy idelátogatásotokat nagymértékben ettől teszitek függővé. Ha megtudok valamit, megírom, és ígérem, hogy ezúttal nem három hónapos késéssel. Nézzétek el ezt az olvashatatlan levelet: amerikai papírra írom amerikai Parkerrel, de persze kezdek rájönni, hogy ez valószínűleg géppapír, nem kézírásra való. Nem is folytatom tovább, hogy ne bosszantsalak vele Benneteket. 73
