Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1982
Sokat és szeretettel gondolunk Rátok, mármint Irénem meg én, és elsősorban jó egészséget kívánunk Mindkettőtöknek. Én nagyon remélem, hogy a Hillsdale-tői függetlenül is viszontlátunk Benneteket az idén is. Irénem sokszor ölel és csókol - kinek mi jár én meg még egyszer kérlek, hogy ne haragudjatok hanyagságomért. Drága Violám, millió csók és kézcsók (emlékezz ismét a Csalogány utcára!), Téged, Gyulám, sokszor és melegen ölellek. Neked puszi nincs, annyira még nem vagyok keleti. Laci * New York, 1982. március 23. Kedves Irénke és Laci! Hát uraságtok bizony elég rossz levélírók. De hallgatásotok különösebben nem aggasztott, mert ha nagyobb baj - vagyis betegség - lett volna az oka, azt Pista megírta volna. S mivel magam is többnyire egyik hétről a másikra halogatom a levélírást, megértem, ha nincs mit írni, nem írtok. Fontos, hogy jól vagytok. Mi is megvagyunk elég tűrhetően. Mi a Hillsdale-tői függetlenül is készülnénk hazalátogatni, s ha lehet, minél előbb. Mert Loli szeretne mielőbb találkozni Ildikó húgával, akinek a férje (Tildy Laci) nemrégiben meghalt. S persze, Párizst sem akarjuk semmiképp kihagyni, s így Szuszikáék programjához is alkalmazkodnunk kell. Mindezt figyelembe véve, nekünk május vége és június eleje látszik a legalkalmasabbnak. A baj csak az, hogy úgy tudom, e hetekre esnek a hazai könyvnapok is, s ha a Hillsdale bármilyen oknál fogva mégsem jelenik meg addig, én egy kissé kényelmetlennek érezném pont akkor mászkálni Pesten. Végső fokon azonban ez sem kizáró ok. Budapest 74
