Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1981
merem megkérdezni tőlük, mert félek, hogy éppen rosszkor ér oda a levelem. Remélem, csak vaklárma. írd meg, ha tudsz valamit! L. * New York, 1981. március 10. Kedves Irénke és Laci! Az a fontos, hogy egészségesek vagytok. Annak meg külön örülök, hogy annyit dolgozol, Lacikám, mert ez azt jelenti, hogy kedved van hozzá és bírod. Bevallom, csodállak is, hogy néhány hónap alatt le tudtál fordítani ezer könyvoldalt, azt hiszem, én a harmadáig sem jutottam volna el, még a legnagyobb erőlködéssel sem. Közben én is elolvastam Mailer új könyvét, fegyelmezettebb, mint az utóbbi időben szokott lenni. Értettem végig a szöveget, ha helyenként voltak is szavak, melyek pontos jelentését nem tudtam. Persze, más nagyjában érteni s más jó magyar szöveget csinálni belőle úgy, hogy azért Mailer is legyen. Ha nekem kéne fordítani, a fő nehézséget abban látnám, hogy nemcsak a párbeszédek élő, amerikai (nyugati) közbeszéd, nyers, vulgáris, tele szlenggel, de az egész könyv az, hiszen hangszalagra mondott élőbeszédből van, kitűnő szerkesztési érzékkel, megkomponálva. így a kérdés az, ahogy én látom, hogy az élő magyar közbeszédből, mely szintén elég nyers és vulgáris, és a magyar szlengből, amely, úgy hallom, virágzásban van, mennyit lehet, illetve szabad alkalmazni. Azt a „veszekedést” amit tavaly nyáron, ahogy írod, sajnálatodra elmulasztottál, ma már nagyon is hallom én a fejemben. S azt hiszem, igazad van. Mennél többet gondolkozom rajta, annál inkább látom, gyerekes dolog bizonyos sorrendhez - először ezt, aztán majd amazt - ragaszkodni, 62
