Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1980

aztán inkább szorongtam, amíg Pista újabb telefonját meg nem kaptam, hogy Viola túl van a veszélyen (most fogyott ki a Tőletek kapott golyóstoliból az első betét), és akkor már tudtam, hogy hamarosan írni fogsz. (A levél egyébként 17 napig jött.) Talán azóta nem történt semmi bajotok, bár isten tudja, a mi korunkban már mindig számítani lehet kellemetlen meglepetésekre. Sose írtátok meg konkrétan, hogy Violával ilyen komoly bajok vannak. Nagyon szeretnélek viszontlátni Benneteket jövőre is, meg azután is, vigyázzatok hát magatokra, amennyire lehet.

Nekünk is nagyon jó volt Veletek lenni és ma már valóban azt hiszem, hogy a végtelenségig tudnánk beszélgetni, mert volna miről. Itt van például Bibó. Azt hiszem, az ő racionális beállítottsága főleg a mi irracionális hátterünktől idegenkedett, az lehet az oka, hogy negatívan vélekedett a lapjainkról. Meg aztán valóban csináltunk is néhány óriási baklövést, főleg az Életben, például én is a Babits-emlék- könyv-cikkel. Na de hát ez is beszélgetéstéma volna - hagyom is abba. - Valamit félreértettél: soha nem kínáltak eladásra Magyar Út-at, M. Életet hirdettek az újságban eladásra, ezt vette meg nekem Irénem, ezt említettük Neked. M. Út-am nekem egy árva példányom sincs, eltűntette a kötött példányaimat V. Péter bácsi fia, és már tőle sem tudom visszakérni.

Cs. Szabóról kérdezel. Szeptember második felében (nem tudom, hogy pontosan mikor és mennyi ideig) valóban volt itthon, Illyéséknél lakott. Igazgatómnál, akivel Te is szóltál, nem járt. (Megkérdeztem.) Valószínűleg arról, feltételezi ő, mert éppen akkor tragikus esemény történt a családjában, ő sem járt be a kiadóba, és Cs. Szabó bizonyára értesült a dologról, és nem akarta tapintatlanul zavarni. Hogy a Szép- irodalmival nem tárgyalt-e (ami elképzelhető, éppen Illyés miatt), azt nem tudom, és ott nincs olyan bennfentes barátom, akitől meg tudnám kérdezni. Meg aztán nem is na55