Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1980

növekvő szomorúság ülepszik ki. A magyar világból, mely igazi közegem, ki vagyok zárva, végleg, megmásíthatatlanul. Ezt eddig is tudtam persze, de ez most nyersebb, közvetlenebb tudás. Ezen semmit sem változtat az, hogy esetleg megjelenhet otthon egy könyvem - igazában ebben sem hiszek. Na de mindegy, aszerint kell élni, amit sorsunk ránk kényszerített - elég komiszul. A napokban gondoltam rá, hogy említetted, egyszer láttál egy hirdetést, melyben valaki a teljes Magyar Út-at kínálta eladásra. Ha ilyesmit ismét látnál, érdekelne (nekem ugyan megvan a ’42-es és ’43-as évfolyam, hiányosan). Nemrég Borbándi Gyula barátunk az Új Látóhatárban egy hosszú, 25-30 gépelt oldalas levelet ismertetett, melyet Bibótól kapott halála előtt egy-két évvel; ebből a többi közt az derül ki, hogy még Bibó is elég negatívan ítéli meg a Magyar Út és a Magyar Élet szerepét. Egyszer szeretném már közelebbről megvizsgálni, mi lehetett bennük akkor, ami még ma is csak leszólást érdemel. Persze, ez csak amolyan magán kíváncsiság, ami ha kielégületlen marad, az sem baj.

Nem tudok mindenkinek írni, így ha esetleg látod őket, add át barátainknak, kikkel találkoztunk, üdvözletünket.

Titeket ölelünk és csókolunk.

Gyula

*

Budapest, 1980. november 3.

Kedves Violám és Gyulám!

Amúgy sem lett volna semmi okunk a neheztelésre, hogy nem írtok (tudom, hogy utálsz levelezni, és talán én is késve válaszolok most), de Hartyányi Pista rögtön telefonált, hogy baj van Violával, mikor röviden megírtad neki. Gyulám, úgy

54