Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1980

hetének közepe táján (július 10?) érünk Pestre. Amint ott vagyunk, azonnal felhívlak benneteket. Mi egyébként jól vagyunk, bár nem minden bonyodalom nélkül. Violát három héttel ezelőtt megoperálták, kivették az epéjét egy nagy kővel együtt. Azóta szépen lábadozik, de nem olyan gyorsan, ahogyan ő szeretné. Nekem pedig az egyik lábfejemmel gyűlt meg a bajom, hosszú történet, a lényeg az, hogy már két hónapja bajlódom vele s nehezen járok. Remélem azonban, hogy az orvosok indulásunkig csak rendbe tudják hozni, s nem kell öreg barátodat bicegve viszontlátnod.

Addig is (de azért írhattok) mindkettőtöket ölelünk és csókolunk:

Gyula

*

Budapest, 1980. május 25.

Drága Viola és Gyula!

Május 7-én feladott leveletek 21-én vagy 22-én érkezett meg, tehát időben. (A gyerekektől kapott postából látjuk, hogy ez az átlag.) Viola párizsi lapjára és decemberi leveletekre nem válaszoltam, mert folyton abban reménykedtem, hogy jó hírt tudok írni a kiadómtól, de hiába reménykedtem. És azt hiszem, hogy továbbra is hiába fogok reménykedni.

A héten a véletlenek mulatságosan találkoztak (azaz már a múlt héten). Szombaton, 17-én reggel jelentkezett Püski Ilus, hogy itt vannak, jönnek (jöttek is délután), és másfél óra múlva hozott a postás egy februárban feladott könyvescsomagot Püskiéktől, és benne volt a Hillsdale. Ez tehát három hónapig jött, úgy látszik gyalog, most felbontani nem bontották fel, és nem vették ki belőle a másik könyvet sem, pedig Sándor tartott tőle, hogy azt nem fogom megkapni: (Janics könyve, Illyés előszavával).

50