Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1980

Sándor nem mondta, felmegy-e a kiadómhoz tájékozódni, de azt hiszem, ha felmegy is, nem kap jó hírt. A vállalás, az ígéret komoly volt a kiadó részéről, de hát nem rajta múlott és múlik a dolog. Nem csak Rólad van szó, Gyulám, hanem afféle „ötágú síp”-sorozatot szeretett volna kiadni, és az bizony nem megy. Sokat beszéltünk róla. - A Hillsdale-1 elolvasva azt kell mondanom, hogy nem örültem volna, ha Tőled ez jön (szép írás, de csak a mostani énedet adja) (hát persze, ez így is van rendjén és így érthető), a Szabó Dezső meg akkora vihart kavart volna - és nem tisztító vihart -, hogy nem örültél volna neki. Németh László és Szabó Lőrinc körül is újra meg újra fellángol a „vita”, talán Te is látod a magyar lapokban, Szabó Dezső meg különösen gyúlékony anyag. Talán zavarosnak érzed, amit mondtam, szóban majd többet, ha valóban jöttök.

Remélem Viola rendbejön, és útra kelhettek. Ilustól tudtam meg előbb, hogy mi történt, és elképedtem. Azt hittem, a tavalyiak után nem lesz több bajotok. Most meg írod, hogy Veled is baj van, Gyulám. Hiába, közhely, de megöregedtünk. Belőlem is amolyan fél- vagy inkább negyedember lett, a derekam, pontosabban a gerincem miatt nem tudok járni, állni négy-öt percnél tovább, emelni, cipelni semmit. De nem mondom senkinek, elhallgattam szeptemberben Viola előtt is, nem is tudom, miért kotyogtam ki most Nektek. Még szerencse, hogy évek óta nem járok jóformán sehova, aki beszélni akar velem, eljön hozzám (még a drága Bálint is), így aztán nem kell senkit sem felvilágosítanom a bajaimról, azt hiszik, hogy bogaras vagyok.

H. Pista telefonált, miután írtad neki, hogy jönni készültök, akkor még ő sem kapta meg a Hillsdale-t. Most meg napok óta hiába hívom, nem veszi fel a telefont. Amióta egyedül maradt szegény, azt hiszem, még többet a könyvtárban ül és dolgozik, teljesen céltalanul, de ezt nem mondom meg neki, ne írd meg Te sem neki, hogy ezt írtam.

51