Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1979

belőle mutatóba néhány példányt. A könyv a Magvetőnél jelent meg, amelynek a vezetőjével Püski Sanyi mostani ittlétekor tárgyalt. (Ettől a kiadótól mentem nyugdíjba én is, szóval van kapcsolat.)

Szeretnék valamit megkérdezni, Gyulám. Vagy két évvel ezelőtt írtál, hogy szeretnél egy Eluard-kötetet keríteni, magyarul. Én akkor kerítettem egy nagyon szép, sértetlen, kötött példányt - a menyem adta ide az övét -, és feladtuk Neked. Nem említetted egyik leveledben sem, hogy megkaptad - csak nem veszett el? írd meg, megérkezett-e, jó tudni az ilyesmit. Nagyon remélem, nincsenek újabb bajok Veletek, s jó egészséget kívánok, most igazán nem frázis. Violának sok-sok kézcsók, téged szeretettel ölelek!

Laci

Ui.: Kis Bálinttól16 kaptam mind a kettőtökről fényképet, nagyon örültem nekik. Szusza elképesztett: hát ennyire múlik az idő? Egyébként öregebb vagyok, mint Te, Gyulám: teljesen ősz a hajam, és utálok borbélyhoz járni.

*

New York, 1979. szeptember 4.

Drága jó Laciék!

Mi változatlanul jól vagyunk, különösen én - Violának még mindig gyógyszereket kell szednie s a vérnyomása sem hagyja békén -, a nyár nagy részét víz mellett töltöttük egy baráti családnál, s az ilyesmi reám mindig igen jó hatással van. Mi pont azon a napon jöttünk vissza New Yorkba, amikorra vődék érkezését jelezted. Este fel is hívtam Püskiéket,

16 ifjú Arany Bálint, lásd még 3.

47