Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1977 - 1978
New York, 1978. november 23. Kedves Laciék! Már ismét régen tartozom levéllel, de ez alkalommal nagyobb okom is volt e mulasztásra, mint a szokásos hú- zódzkodás az írógéptől. Már a nyáron kezdtem betegeskedni, a vastagbelemmel volt némi kellemetlenség, később a hólyagommal is. Valahogy nem vettem elég komolyan (pedig én is felszedtem már a hipochonderséget), ami aztán alaposan megbosszulta magát. Szeptemberben súlyos hólyagfertőzéssel kórházba kerültem, ott jó néhány nap után kiderült, hogy a vastagbelemben diverticulum van (magyarul, azt hiszem, béltályog), ez átfúródott, s fatálisán épp azon a helyen, ahol a bél mintegy körülveszi a hólyagot, így az átfuródás váladékával folytatta önmagát s egy kis ponton átfúrta a hólyagot is. Mikor erre végül rájöttek, azonnal megoperáltak. De ez csak afféle életmentő műtét volt, a vastagbél egy részét kikapcsolták a használatból, hogy a hólyag folyamatos fertőzését, amennyire lehet, megszüntessék. így januárban újra operálnak, akkor reparálják meg a sérült belet és a hólyagot. S újabb két hónap múlva még egy műtét vár rám, hogy a kikapcsolt bélrészt teljes gyógyulás után visszahelyezzék a normális forgalomba. Őszintén szólva, sohasem hittem, hogy ilyesmi utolérhet. Ne vegyétek ezt panaszkodásnak, hiszen jól tudom, hogy így vagy úgy, de mindenkinek kijár valami testi gyötrelem is, csak öreg barátotok tudósításának. Jó, ha ti tudjátok, mi van velem. Egyébként egy hónap óta itthon vagyok, nem fáj semmim, jól érzem magam, de persze a tudat, hogy minek nézek még elébe, nem kellemes. Nem tudom, érdekel-e, de azért elmondom. Csak néhány napja voltam itthon, amikor Fitos Vilmos felhívott telefonon, itt van New Yorkban, mondta, s szeretne felkeresni. Fel is jött a lányával, aki néhány éve Kanadában él. Bámulatos, hogy az ember - természetét, temperamentumát, jellemét tekintve - mennyire nem változik. Ő 42
