Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1977 - 1978
is vagyok kíváncsi. Az efféle tájékoztatások értéke és az esetleg hozzájuk fűzött honmentés - mint a Neked rólam adott „tájékoztatás” is - felettébb gyanús. Majd csak elszánod magad egyszer, és megírod Te az akadályozó körülményeket. Sándor sógoroddal márciusi híredet is közöltem, és az újat is. Hát persze, hogy csalódott volt. Egyébként ők is egészségben s tűrhető anyagi viszonyok közt élnek, néha összejövünk. Mással, másokkal alig, elsősorban az én hibámból: az évek hosszú során egyre emberkerülőbb lettem. Vannak persze, akiket becsülök, sőt kedvelek; de elég, ha tudom, hogy megvannak. Említed Hankiss Elemért. Vele is ilyen a barátságom. Vagy másfél évtizede ismerkedtünk össze, és rövid barátkozás után ő tette lehetővé, hogy - miután iskolaigazgatói állásomat dühömben egyik napról a másikra otthagytam - bejussak egy könyvkiadóba szerkesztőnek, aztán fél év múlva az ő közreműködésével az utódja lettem a főszerkesztői székben. Aztán - tíz éve legalábbis - nem is érintkezünk, de becsüljük és kedveljük egymást - ezt mutatja az is, ahogy rólam Neked beszélt. És a legtöbb érdemes emberrel így vagyok, mint Vele. Némelyikükkel annyiszor sem érintkeztem, mint ahányszor például Veled levelet váltottam. De nem csak én élek így: a korosztályunkból sokan. Én azt hiszem, ez így is jó. Nincs alkalmunk sárdobálásokra, vitákra, múlt- és jelen-értékelésekre, töprengésekre, hogy ezt vagy azt jól tettük-e, vagy mit kellett volna csinálni. Én például nem vagyok hajlandó senkivel sem vitázni arról, hogy ki az okosabb: aki elment, vagy aki itt maradt. Én - akárhogy volt is - itt érzem jól magam, és akármi lesz is, az érdekel, hogy itt mi történik. A hazalátogatókban sosincs örömöm - nem Rólad beszélek, hiszen Te még nem voltál itthon -, nincs örömöm azon a puszta tényen kívül, hogy látom őket; meghallgatom, milyen boldogok, hogy nincsenek itthon, és úgy beszélnek hozzám, hogy „ti magyarok”, és „bezzeg” mi, amerikaiak... Közben tudom, 40
