Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1977 - 1978
nagy szeretettel és barátsággal beszélt rólad. Nekem ő volt a legrokonszenvesebb valamennyi közt. Minálunk nincs különösebb újság, szeptemberben megyünk Párizsba, Szuszá- ékat meglátogatni. De remélem, addig csak kapok tőletek valami életjelt. Mindkettőtöket sokszor ölelünk: Gyula * Budapest, 1978. július Kedves Viola és Gyula! Mindjárt bevezetőül: semmi bajunk azon kívül, hogy múlik az idő, és azokon a nyavajákon kívül, amelyek életkorunkkal természetszerűen együtt járnak; de ezekkel eddig még kibírtuk, és kellő mennyiségű bogyók szedésével egy ideig talán még ki is fogjuk bírni. Hogy ilyen sokáig nem írtam, annak két oka volt. Az egyik - az érdektelenebb - márciusi leveled egyik megjegyzése volt, Gyulám. Azt írtad, hogy hallottad: szokatlanul rossz hangulatban vagyok. Nem értem, kitől hallhattad, s az illető honnan a csudából vehette, hogy szokatlanul rossz hangulatban vagyok. Tavaly, hetvenhét májusában menttettem fel magam hivatali munkám alól, és október óta tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjban vagyok, megkönnyebbültem, és derűsebb hangulatban le- ledzem a „szokottnál”. Aki az ellenkezőjéről tájékoztatott, pukkadjon meg. Erről ennyit. Hallgatásom másik oka: úgy látszik babonás lettem. A jó hírre, amit márciusban írtál, a legszívesebben ujjongva válaszoltam volna, aztán leintettem magam: Laci, „ne kiabáld el”. De úgy látszik, írom ismét, hiába lettem babonás, a viszontlátás így is elmarad. Bizonyára jó okod volt így dönteni. Őszintén szólva, Püskiék esetleges tájékoztatására nem 39
