Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1977 - 1978
így hát Lacikám, ez mégis csak meglesz, látni fogjuk egymást. Ha az Isten is akarja, na meg a hatóságok. S abban uraságod téved, hogy tavaly múlt harminc éve, hogy utoljára beszélgettünk. Most ősszel lesz harminc éve. Egy fél élet, a lényeget tekintve csaknem az egész. De még mindig jobb így, mint soha. Mindkettőtöket sokszor ölelünk: Gyula Ui.: Sógoromnak, a Sándornak alkalomadtán megmondhatnád, hogy jövünk, őket is szeretném látni. * New York, 1978. jún. 8. Kedves Laciék! Egy kicsit aggódom értetek. Én még március közepén írtam, de azóta tőletek nem jött semmi. Remélem, ennek nincsen egyéb oka, csak rosszkedv vagy a tolinak és papírnak némi undora. Ha levelemet esetleg nem kaptátok meg, az most utólag szinte jobb is volna. Mert abban azt írtam; hogy szeptemberben haza látogatunk. E tervünket el kellett ha- lasztanunk különböző okok miatt. Hosszadalmas lenne levélben elmondani. A lényeg az, hogy én úgy éreztem, ez az időpont nem lenne a legalkalmasabb. Addig is, míg találkozhatunk, most júliusban Püskiék mennek haza két hétre s ők talán majd tájékoztatnak. Mindenesetre arra kérnélek, hogy utunk elhalasztásáról értesítsd Sándor sógoromat, nehogy ők mi miattunk máskép osszák be idejüket. Egyébként ezen a tavaszon jónéhány magyar fordult itt meg, különböző meghívások alapján. A többi közt Vitányi Iván, Király István, Hankiss Elemér, László Gyula. Még Vas Zoltán is; ő mint „tudományos kutató” ókapott meghívást az amerikai kormánytól. Hankiss Elemér azt mondta, téged jól ismer s 38
