Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1974
1974 New York, 1974. febr. 1. Kedves Laciék! Sajnos az utóbbi években majd’ minden levelemet azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérek a hallgatásért vagy a késedelmes válaszért. Előttetek meg különösen szégyellem, hogy december elején írt kedves leveletekre mindez ideig nem válaszoltam. Pedig nagy örömet szerzett, már a borítékon megismertük a kezed írását - s ez mindig eseményszámba megy nálunk. Azon kívül, hogy rossz levélíró vagyok, most más okok is nehézkesebbé tettek. így hadd kezdjem magunkkal. Egészségünkben mindig van kisebb-na- gyobb döccenő. Most éppen nagyobb volt. Violát most decemberben operálták, polipot vettek ki az egyik bélből; engem tavaly ilyenkor vettek ismét kés alá, a prosztatámmal. Az ilyesmi nem kellemes dolog, az embert meghúzza, de nagyobb baj nincs, nagyjában kihevertük s tűrhetően érezzük magunkat. Az is közbejött, hogy január elsejével engem úgynevezett korai nyugdíjba tettek. Nem katasztrófa, éhen halni nem fogunk, de azért gondot okoz, a korábban vállalt anyagi terheink, főként a ház-adósság miatt. Eléggé át kell tehát rendezni dolgainkat, de nem megoldhatatlan. Szóval, levélíró múzsám e közbejött bonyodalmaktól csak még nehézkesebb lett. Szolgáljon ez némi mentségemre. Szusza lányunk viszont nagyszerűen van, még mindig Párizsban, nem is szándékozik visszajönni ide. Még 1972-ben férjhez ment Papp Tiborhoz, a költőhöz, talán hallottál róla, ő a Párizsban megjelenő Műhely egyik fő mozgatója. Szusza nagyon boldog, s ez minket is boldoggá tesz. Be szeretné 13
