Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Konzultációk és akciók - a készülődés időszaka

parlamenti demokrácia hagyományainak meghatározásakor célszerű cezúrát húzni a népképviseleti eszme kezdeteinél.

Az egész tanácskozáson végighúzódó kérdések egyike az volt: mi legyen a formálódó társadalmi erők viszonya a hivatalos hatalomhoz. Bíró Zoltán képviselte a legvilágosabban azt az álláspontot, hogy a frontvonalak nem a hatalom és a társadalom között húzódnak, hanem a hatalomban és a társadalomban egyaránt jelenlévő, reformpárti csoportok és annak a hatalmon belüli és kívüli ellenzői között. Több hozzászólásban elhangzott, hogy mielőbb kezdődjék párbeszéd a párt és a független csoportok közölt. A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság nyílt levele a tárgyalások menetrendjére is javaslatot tett: dolgozzák ki a független csoportok közös platformját néhány héten belül, majd üljön asztalhoz e csoportok és a pártvezetés 4-4 küldötte, valamint 4 országgyűlési képviselő, és még 1988 tavaszán terjesszenek a nyilvánosság elé közös kibontakozási programot.

Némelyik hozzászóló persze érthető indulattal fogalmazott, mint például Varga Tibor, aki kijelentette, hogy nem kér, hanem követel: követeli az ember mivoltánál fogva kijáró jogokat, a népszavazást minden lényeges országos ügyben, a szovjet csapatok azonnali távozását és a többpártrendszerre való áttérést. Köszönhetően a vitában részt vevők politikai empátiájának, és a levezető elnökök higgadtságának, a hasonlóan provokatív felszólalások visszhang nélkül maradtak. Nyilvánvaló volt, hogy az összegyűltek mindegyike vágyta a többpártrendszert és a szovjet csapatok távozását, de 1988 januárjában még ezek a kérdések nem voltak megtárgyalhatok, felvetésük a párbeszéd lehetséges kapuit is elzárta volna. Mindenesetre az, hogy bárki szabadon elmondhatta gondolatait, a jelen lévők türelmesen meghallgatták, nem volt szükség a szónoki szabadság korlátozására, és a vita résztvevői saját mérlegelésük alapján dönthették el mit tartanak képviselhetőnek, a demokrácia gyakorlásának egy példaértékű színterévé tette a Fórum vitanapját. A kompromisszumok lehetőségeinek határait említette meg Csengey Dénes, aki emlékeztetett rá, hogy a hatalom továbbra is fenntartja a konszenzus értelmezésének monopóliumát, és maga kívánja meghatározni, hogy ki a párbeszédképes és ki nem az. O a politikai toleranciát ajánlotta a párt és a kormányzat figyelmébe. Kiss Gy. Csaba arról beszélt más mellett, kívánatosnak tartja, hogy a Fómm által megrendezésre kerülő vitákon mindazok a

71