Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A párbeszéd indulási nehézségei
A PÁRBESZÉD INDULÁSI NEHÉZSÉGEI Az előzőekben említettek fényében érdemes értékelni azokat a lépéseket, melyet a Demokrata Fómm a találkozót követően tett, illetve azokat a hatásokat, melyet megalakulása kiváltott. A találkozót követően - már 1987. szeptember 30-án, Für Lajos aláírásával, a szervezők nevében - levélben megküldték a Lakiteleken elfogadott nyilatkozatot az MTI-nek és a fontosabb hírközlő szerveknek. Mivel nem remélhették, hogy azok nyilvánosságot adnak (nem is tették) törekvéseiknek, ezért Für Lajos a nyilatkozatot elküldte Grósz Károly miniszterelnöknek is. A kísérőlevélben kifejtette, hogy Lakiteleken egy baráti társaság gyűlt össze, az eszmecsere célja a „a demokrácia kibontakoztatása és a demokratikus intézményrendszer megteremtése” érdekében történő konzultáció volt. Für Lajos a nyilatkozatot tájékoztatás céljából küldte el Grósznak, de megírta, hogy véleménye szerint a megküldött nyilatkozatnak „a hazai nyilvánosság valamennyi fórumán való megjelenése a valóságos párbeszéd létrejöttéhez és a politikai intézmények reformjához lendületet adhatna.m Arra kérte Grószt, hogy segítse a Fómm tevékenységét, elsősorban azzal, hogy előmozdítja a nyilatkozat megjelenését. Grósz Károly - meglepő módon - válaszolt a levélre. Ráadásul nem is pár szóban. Ilyen gesztusra nem igen volt példa. Pontosabban a válasz nem pusztán gesztus volt. A Fómm - ha úgy tetszik - hivatalos bejelentkezése, azaz a miniszterelnök felkérése, hogy a nyilvános párbeszédben vegyen részt, lehetőséget adott arra, hogy a párton belüli reformista csoport megerősítse külön utas törekvéseit. Grósz Károly válaszlevelének dátuma 1987. október 22. Emlékeztetnék, ezt megelőzően írta Pozsgay Imre beszámolóját Lukács Jánosnak, melyben javaslatot tett a Lakiteleki találkozó nyilvánosságával kapcsolatos lehetőségekre és a párbeszéd általa javasolt formáira. Nem 41 41 Für Lajos: „Fölrepülni rajban. ” Utak a Fórumba. Püski kiadó, Budapest, 2007. 383. o. 51
