Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Szavak és szándékok

te ennél több vitatkozó véleményt, számosabb ellenkező szavazatot számlált. Első­sorban azért, mert a jelenlévő reformerek szerint a nyilatkozat nem támaszkodott eléggé az uralkodó párton belüli megújulást akaró csoportra, és explicite megfogal­mazódott benne az önálló, azaz a párttól és annak szatellit szervezeteitől független politikai szerveződés gondolata. Bihari, Gombár, Kosa Ferenc, Pozsgay Imre és a hozzájuk csapódó Czine Mihály a Hazafias Népfront védernyőjét tartották a legfon­tosabb garanciának arra, hogy ne érje támadás, a politikai gerillaakciókban ne sem­misüljön meg a kezdeményezés. Kétségtelen, hogy senki nem láthatta előre, milyen következményei lesznek a Lakiteleki találkozónak. Valóban lehetett tartani attól, hogy mind a belügyminisztériumi erőszakszervezetek, mind a politikai erőterek le­csapnak a Fórumra, csírájában elfojtják a kezdeményezést. A Magyar Demokrata Fórum azonban nem illegális szerveződés volt, nem támadta az alkotmányos beren­dezkedést, és ajánlásai nyitottak voltak a pártreformerek előtt is, igaz nem azok irá­nyításával, és nem az általuk javasolt keretek (egypártrendszerű pluralizmus) között képzelték el a jövőt. Kimondva, kimondatlanul a szocialista politikai rendszer és gyakorlat nemzeti ellenzékének megszerveződésére hívott a nyilatkozat. Nem annak felváltására, demokratizálására, hanem egy új típusú nemzeti demokrácia alapvető kereteinek kialakítására. Felmerül a kérdés; minek köszönheti a Lakiteleki találkozó, hogy a rendszervál­toztatás szimbólumává, a pártállam lebontásának elindítójává, a demokratikus Ma­gyarország kialakításának kezdeményező összejövetelévé vált? Mik voltak okai an­nak, hogy nem zsugorodott össze, mint számos más alakuló szerveződés, nem vált belterjessé, pusztán zúgolódó baráti társasággá? Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy nem a Lakiteleken elhangzott előadá­sok és hozzászólások miatt. Ott inkább az együttlét jelentett katartikus élményt és kevésbé a mondandó. Jelentősége utóélete miatt meghatározó. Elsősorban azért, mert a kezdeményezés első pillanatától vállalta a nyilvános vitát és párbeszédet. Nem kétséges, hogy ebben nagy szerepe volt a jelen lévő Pozsgay Imrének és a párton belüli reformereknek, akik továbbvitték a párbeszédet, a lakite­leki szellemiséget bele illesztették az értelmiségi körökbe, a párton belül folyó viták­ba. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy - bár nem kérdezték meg a résztvevők­48

Next

/
Thumbnails
Contents