Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Zavarok az MDF vezetésében
demes, hanem az lesz hasznos, ha mérlegelés nélkül teljesítik a másik főhatalom igényeinek szem előtt tartásával szerkesztett kívánságlisták ajánlásait.71^ Tegyük hozzá, nem csak az országgyűlési képviselők méltatlankodtak a folyamatok kialakult állapota miatt. Visszatérő problémát jelentettek a nyár folyamán az Ellenzéki Kerékasztalban helyet foglaló, illetve az onnan kiszorult pártok belső konfliktusai, illetve a tárgyalásokból kirekesztettek megerősödő kritikája. A Kereszténydemokrata Néppárt éles vita során és nem is teljes egyetértés mellett válhatott a Kerekasztal tagjává június elején. Az EKA alapítóinak egy részében többször felmerült tagságuk felfüggesztése, csak az MDF határozott kiállása kényszerítette visszakozásra őket. A szociáldemokraták két csoportjának júliusban kiéleződött vitája miatt az EKA közel egy hónapra — a két irányzat átmeneti megállapodásáig - felfüggesztette az MSZDP részvételét. Az Ellenzéki Kerékasztalból kimaradt pártok pedig egyre többször tették fel azt a kérdést, amit az MSZMP is: kik hatalmazták fel az EKA pártjait, hogy ne egyszerűen az ellenzék, de a társadalom egésze nevében alkudozzanak a hatalom sorsáról. A Krassó György által vezetett Magyar Október Párt nem csupán legitimációhiányosnak tekintette az Ellenzéki Kerékasztalban részt vevő pártokat, de magát a tárgyalási folyamatot is mindvégig antidemokratikusnak tartotta. Júniusban sorra jelentkeztek tárgyalási igényeikkel - eredménytelenül - az olyan szervezetek is, mint az Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Recski Szövetség, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Függetlenségi Párt vagy a Független Demokrata Párt. Az Ellenzéki Kerekasztal legitimációja minimum megkérdőjelezhető volt, hatalmi befolyása pedig túllépett a demokratikus átalakulás képviseleti keretein. 266 266 Országgyűlési Napló, jegyzőkönyv az Országgyűlés 1989. október 17-i üléséről, Budapest, 1998. 4917-4918. o. 290
