Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Légüres térben
Légüres térben A nemzeti demokraták helyzetét roppant megnehezítette az, hogy a Nemzeti Kerékasztal egyeztető tárgyalásai elhúzódtak, azokon hosszadalmas, személyeskedésektől sem mentes viták folytak. Az emberek már nagyon türelmetlenül várták, hogy visszatérjen a tavaszi aktivitás, eredményeket szerettek volna látni. Az Ellenzéki Kerékasztal kötöttsége miatt viszont az MDF csak néhány területen tudott offenzívan fellépni. Bíztató jelzésként lehetett számon tartani, hogy az időközi választásokon a Demokrata Fórum jelöltjei elnyerték a választók bizalmát, és 1989 nyarán a Fórum már saját országgyűlési képviselőket küldhetett a Parlamentbe. A rendszerváltoztatás előtti utolsó „rendpárti” Országgyűlése 1985. június 28-án tartotta alakuló ülését, és 1989. december 21-én - 1990. március 16-ai hatállyal - mondta ki feloszlását. Amint már szó volt róla az 1985-ös választásokon először volt lehetőség arra, hogy a kötelező kettős jelölés bevezetésének eredményeképpen 165 spontán jelölt is elindulhasson a választáson, s közülük 78 megkapta az indulás lehetőségét a jelöltállító gyűléseken, 41-en pedig be is jutottak a Parlamentbe. Közülük talán Király Zoltánt lehetne kiemelni, aki 1985-ös megválasztását követően számos hozzászólásával, indítványával járult hozzá ahhoz, hogy az Országgyűlés az addigi „szavazógép” szerepköréből kilépve gondolkodó és mérlegelő testületté válhasson. 1988 márciusában hosszú évtizedek óta először fordult elő, hogy Peják Emil budapesti képviselő önálló törvényjavaslatot terjesztett elő a nemzetiségi törvény megalkotására, melyet az Országgyűlés egyhangúlag támogatott.267 A saját vélemény ki- nyilvánítása még inkább tetten érhető a személyi kérdésekről történő szavazások 267 Országgyűlési Napló, jegyzőkönyv az Országgyűlés 1988. március 17-i üléséről, Budapest, 1998. 1953-1956. o. 291
