Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A Lakiteleki találkozó előtörténete
beállítva, s maga az egész írószövetség is mennyire, a »Parasztpártnak« mégsem tartozik elsőrendű céljai közé ez a hadüzenet. Nem tartom szükségesnek embereket toborozni egy olyan találkozóra, amely után kibillentik őket állásukból, vagy ha csökkentett kapacitással való munkálkodásra kényszerítik őket. A Beszélő vezérszólama alapján ez bekövetkeznék. ” A nemzeti demokraták nem robbanást, hanem rendszerváltoztatást akartak. 1987 őszéről beszélünk. A szovjet csapatok Magyarországon állomásoznak, remény sincs távozásukra. A szovjet belpolitikában káosz uralkodik, a gorbacsovi politika kialakulatlan, kiszámíthatatlan. A környező országokban uralkodó ortodox bolsevik szemléletű pártvezetők csak az alkalomra várnak, hogy lecsaphassanak a meggyengülő Magyarországra. Persze nem területi követelésekkel, de az ott élő magyar kisebbségre zúduló zsarnoksággal. A reális politikai gondolkodás tisztában volt azzal, hogy Magyarország még nem érett meg a rendszerváltoztatásra. Nem volt kialakult alternatívája a hatalom átvételének. Előbb megfelelő szervezeti, intézményi hátteret, széles körben elfogadható politikai programot és főként a szélsőséges indulatoktól mentes átmenet feltételeit kellett megteremteni. Minden olyan elképzelés, mely a hatalmon lévő párt leváltását célozta, kalandorpolitikának tetszett. Nem volt olyan szervezet, politikai erő, program, mely a helyébe állítható lett volna. Abban az esetben a káosz vált volna uralkodóvá. Az út a sajátosan magyar és demokratikus politika megteremtéséhez építkezéssel, párbeszéd útján történő kompromisszumok kialakításával, a fokozatos változtatás feltételeinek megteremtésével volt elképzelhető. Ez az elszántság és ugyanakkor józanság jelentkezett a nemzeti demokraták elutasító magatartásában és a realitások tudomásul vétele a lakiteleki találkozó megszervezésének szándékában. Csurka nem titkolta levélében a nemzetiek taktikai lépéseinek következő elemét sem. Miután az intézményrendszerben megvetette a lábát a nemzeti oldal és tárgyalási fómmait is stabilizálta, a nyilvánosság további bővítésében gondolkodnak. „Igen, mi lapot akarunk, Hitel-t, és ha azt csak azon az áron kapjuk meg, hogy nem veszünk részt ilyen ellenzéki megnyilvánulásokon, akkor nem megyünk el. A közgyűlés után ezért nem mentünk el ketten az 56-osra, meglehet helytelenül, de nem erkölcstelenségből, hanem politikai számításból. ” Jól látta és láttatta Csurka, hogy saját 25
