Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

A Lakiteleki találkozó előtörténete

nyilvánosság nélkül halálraítélt egy politikai szervezet, mert kiszolgáltatottjává válik a sajtó érdeklődésének és a mögötte állók politikai szándékának. A legális szervezet, a mindennapos megszólalás feltételeinek biztosítása fontosabb feladat a messzire tekintő szervezet számára, mint a hatalom bosszantása, provokálása, pillanatnyi sikerek - vagy pusztán a siker látszatának - elérése.

Csurka levelét azonban nem fejezte be, annak megállapításával, hogy a polgáriak lépése miatt megszakadtak a tárgyalások. Javaslatokat fogalmazott meg - amint azt egy politikai szövetségest is kereső szervezetnek tennie kell — annak érdekében, hogy más formában, más feltételek mellett, de folytatódhasson a konzultáció. Azt javasolta, hogy a továbbiakban arra kellene kísérletet tennie a feleknek, hogy meghatározzák azt a két fő célt, amelyet a legrövidebb időn belül szeretnének elérni. Csurka nem titkolta, hogy számára a képviselet megszerzése a legfontosabb, és nem a kormány vagy a párt megdöntése. A követendő úton „egy olyan, új, rendkívüli választás kiírását és egy olyan új, »reformországgyűlés« megválasztását tartom ilyen lépésnek, amely új országgyűlés ellensúlyozni tudja a Párt és a kormányzat túlhatalmát, a reform holtvágányra lökdösését. ”A nemzetiek tehát a képviseleti demokráciának megfelelően felépíteni, megerősíteni szándékoztak rendszerváltoztató szervezeteiket, és a demokratikus intézményekre bízni, hogy kit akarnak támogatni vagy elzavarni. Második fontos lépésként a gazdaság pluralizálódását, tehát a magántulajdon megerősítését javasolta Csurka.

A nemzeti demokraták nem szakítani akartak, hanem egyenrangú felek különböző gondolatainak és terveinek összevetését és a közös fellépés lehetőségeinek megkeresését javasolták. „Ennek a megteremtendő fórumnak- írta Csurka - minden ellenzékieskedéstől, minden látványos radikalizmustól mentesnek kellene lennie, éppen azért, hogy érvényesülhessen sorsfordító radikalizmusa.”

A nemzeti demokraták társadalmi változásra szerveződtek, nem politikai puccsra, harcra, erőszakra. Csurka leveléből kiderül: fokozatosan, lépések során keresztül képzelték el a rendszer megváltoztatását. Ebben a programban — politikai megegyezés és szövetségkötés esetén — lehetett volna szerepe a polgári radikálisoknak is. A polgáriak viszont nem akartak a nemzetiekkel politikai szövetséget kötni, partnereiket más csoportokban látták, keresték, s majd később találták meg.

26