Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A Lakiteleki találkozó előtörténete
a találkozón a Társadalmi szerződés téziseit vitassák meg és fogadják el közös programnak. Für Lajos és Csurka István - a Bíró Zoltánékkal megbeszélt találkozóra ballagva - megegyeztek abban, hogy a polgári radikálisok durva provokációnak szánták vitairatuk megjelentetését. Becsapva érezték magukat, s ami még rosszabb, a kompromisszumkeresés lehetőségét is veszélyeztetve látták. A Társadalmi szerződés olyan reakciót válthatott volna ki a hatalmon lévő párt soraiban, amely ellehetetlenítette volna a további párbeszéd minden formáját. Az Európa kávéház teraszán találkoztak Csoóri Sándorral, Bíró Zoltánnal és Fekete Gyulával. Bíró Zoltán visszaemlékezésében - amely közvetlenül az eseményeket követően született, s ezért pontosnak tekinthető — így idézte fel Für Lajosék bejelentését: „Amikor megérkeztek, közölték, hogy további tárgyalásoknak szerintük semmi értelme sincs, hiszen a tárgyalások ideje alatt, a hátuk mögött elkészült a »Társadalmi Szerződés« című szamizdat, a másik tárgyaló fél kiadásában, s ez éppen a második Monor értelmét veszi el. [...] Ott rögtön, ezen a délutánon eldöntöttük, hogy ezek után nincs értelme a további tárgyalásoknak, hiszen ez a magatartás, a kész helyzetek teremtése, a hátunk mögött folytatott konspirativ munka és ezáltal a nekünk szánt segédszerep részünkről elfogadhatadan. Döntöttünk arról is, hogy meg kell rendeznünk a saját találkozónkat, mégpedig minél előbb és minél szélesebb körben, ahol magunk dönthetünk a számunkra vállalható programról és a további politikai tevékenységünkről. 4 9 A nyílt konfrontációt meghirdető Társadalmi szerződés több szempontból sem volt vállalható a nemzeti demokraták részéről. Egyrészt felrúgott egy megállapodást, amit az előkészítők kötöttek, márpedig, ha valaki egy megegyezést felborít, akkor azt bármikor és bármiben megismételheti (amint az később többször meg is történt). Másrészt a polgáriak programja egészen más útvonalat követett, mint amit a nemzeti demokraták elképzeltek. A szakszerű, nyugodt építkezés helyett az „asztal felbontását”, a nyílt politikai harcot hirdette meg. Miközben nem volt ismertsége, tömegbázisa, nyilvánossági fóruma. Ez részükről természetesen érthető volt, hiszen a meglévő 19 Bíró Zoltán: Elhervadt forradalom. Budapest, Püski, 1993, 13. o. 21
