Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Új esztendő, lendületben az ellenzék

tették is azt az elégedetlenséget, amelyet az egész magyar társadalom hordozott. „Bár Bibó óta tudjuk, hogy a demokrácia annyit jelent, hogy nem kell félni - félünk ma is. Van ennek közös oka is, de egymástól is félünk” - mondta az irodalomtörténész. Kulin véleménye szerint az, hogy az MSZMP nem akar a hatalomról lemondani, az egy többpártrendszerben nem kelt félelmet, ám az egypártrendszer keretei között sokan úgy érzik, hogy a párt egy kritikus pillanatban olyan eszközökhöz nyúlhat esetleg, amelyek biztosítják számára a hatalom hegemóniáját és ezt akár erőszakos formában is megőrizné magának.

Szerdahelyi István véleménye szerint a társadalom a politikai monopóliumok világától a népszuverenitás felé halad, ám ebben nem a gyorsaság, hanem inkább a lépcsőzetesség és a következetesség a fontos.

Fekete Gyula mintegy erre reagálva azt hangsúlyozta, hogy a koalíció történelmi szükségességével egyetért, de közeli megvalósítására lehetőséget ő sem lát.

Madarász Tibor, az ELTE Államigazgatási tanszék vezetője viszont úgy vélekedett, hogy Magyarországon az új, kialakítandó társadalomirányítási modellben lehetőség van a polgári demokrácia meghaladására. A valódi népi demokrácia lehetőséget adhat a közvetlen demokrácia gyakorlására, illetve a végrehajtó apparátus társadalmi ellenőrzésére. A választások előrehozatalától azonban óvott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalom csak most kezd megszerveződni. Időt kell hagyni arra, hogy az újonnan alakult szervezetek véleményét megismerhessék az emberek és annak birtokában tudjanak dönteni arról, kinek a kezébe adják az ország további sorsának formálását. A jogászprofesszor szerint az MSZMP-nek is szüksége lenne néhány hónapra ahhoz, hogy saját elveit és szándékait a párton belül tisztázza.

Szabad György történész felsorolta azokat a pontokat, amelyekben az MDF és az MSZMP egyetérthet. így például mindkét szervezet a közösség boldogulását akarja, a válságból kiutat keres, az anarchia elhárítására törekszik, s ellentmond annak az elvnek, hogy a közösség életét valaha ismét a diktatúra szabályozza. „A politikai hatalmat, ha kell lépcsőzetesen, fokozatosan osszuk meg, de úgy, hogy közben lehetetlenné váljék a diktatúra visszatérése, a monopólium megtartása.”- határozta meg az átmenetről vallott véleményét.

216