Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A Lakiteleki találkozó előtörténete
össze azzal a szándékkal, hogy rendszerkritikusi elképzeléseiket megismertessék egymással, és próbáljanak egyfajta egyeztető testületet felállítani. Donáth Ferenc a kezdeményezők, szervezők egyike és egyben a találkozó házigazdája így foglalta ösz- sze a találkozó célját: „Gondolatainkat kicserélni jöttünk össze, mivel nyomós körülmények sürgetik, hogy keressük a kiutat társadalmunk romló állapotából és az ország nehéz helyzetéből. Ez jogunk és kötelességünk is. ”12 Monoron valóban széles körből érkeztek értelmiségiek. Ott voltak a polgári radikális ellenzék közismert szereplői (Tamás Gáspár Miklós, Haraszti Miklós Solt Ottilia, Kis János, Rajk László, Demszky Gábor, Kenedi János), a nemzetépítő demokraták, vagy ahogyan akkoriban az MSZMP által rájuk aggatott megnevezés szerint nevezték őket, a népiek hangadói (Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Kosa Ferenc, Csengey Dénes, Kiss Ferenc), az úgynevezett reformértelmiségiek, elsősorban a reformközgazdászok ismert gondolkodói (Antal László, Bauer Tamás, Lengyel László, Szalai Erzsébet) és a közvélemény előtt elsősorban értelmiségiként, művészként ismert személyiségek (Szűcs Jenő, Sinkovits Imre Mészöly Miklós, Sára Sándor, Vekerdi László). Megemlítendő, hogy képviseltették magukat az 1956-os népfelkelés és nemzeti szabadságharc emlékének továbbvivői, Vásárhelyi Miklós és Halda Aliz is. Monoron többé-kevésbé tisztázódtak a rendszerkritikus csoportok közötti különbségek. Kenedi János azzal a szándékkal érkezett Monorra, hogy ott létrehozzanak egy társadalmi tanácsot, mely a különböző értelmiségi akciókat, kezdeményezéseket koordinálni tudja. Ennek megalakítására nem került/kerülhetett sor, mivel a nemzetépítő demokraták legális keretekben, a meglévő intézmények lehetőségeit felhasználva, azok segítségével szerették volna a rendszer átalakítását elvégezni, míg a polgári radikálisok a meglévő intézményrendszert erre alkalmatlannak tekintették. Utóbbiak a „minélrosszabb, annáljobb”, azaz a bomlasztás elvét követték, a nemzeti demokraták viszont a „minéljobb, annáljobb”, azaz az építkezés és szövetségkeresés nézetét képviselték. 12 A monori tanácskozás. Szamizdatkiadvány, 1985. A szerző birtokában. 16
