Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

A rendszerváltoztatás szereplői

A RENDSZERVÁLTOZTATÁS SZEREPLŐI

Érdemes áttekinteni, hogy az átalakulás folyamatában milyen politikai csoportosulásokkal lehetett 1988 őszén számolni.

Elsőként mindenképpen a hatalmat gyakorló állampártot kell említeni. Tulajdonképpen nehezen lehet pusztán pártként beszélni róla, mivel teljesen összefonódott az állami intézményekkel. Problémát jelent az MSZMP bemutatásánál az is, hogy az 1988. májusi pártértekezleten komoly átrendeződés zajlott le a párt vezetésében, ám belső megosztottsága, rétegződése őszre aránylag jól láthatóan kialakult. Májusban a Grósz Károlyék által megszervezett puccsszerű hatalomátvétellel a régi típusú, rendpárti vezetők nagyobb részt kiszorultak a PB-ből és a döntési folyamatból. A Politikai Bizottságban Lukács János és Szabó István, illetve némiképp, különösen ősztől Berecz János és Hámori Csaba alkotta azt a kört, mely az átmenet során a többpártrendszer ellen foglalt állást, inkább a káosz és anarchia rémképét felvetítve, semmint az MSZMP megszűnésétől félve. Álláspontjuk szerint a Népfront tömörít- hette volna magába az alternatív szerveződéseket, a politikai megosztottságot pedig a párton belüli platformok jelentették volna. Mivel a párt vezetésében elvesztették befolyásukat, ezért híveik különböző szervezett csoportokban jelentek meg, így például a Münnich Ferenc Társaságban, a (lenini) Magyar Kommunista Pártban, az Ellenállók és Antifasiszták Szövetségében, illetve komoly támogatásra számíthattak a Munkásőrség felső vezetése részéről is.

A májusi pártértekezleten az úgymond új-rendpárti MSZMP vezetők szereztek többséget. Grósz Károly köré csoportosultak azok, akik a reformok elindítását és végig vitelét, a többpártrendszert elkerülhetetlennek tartották, ám csak a korlátozott többpártrendszert tartották tolerálhatónak, azaz csak a szocializmust elfogadó politikai pártok engedélyezését vélték megvalósíthatónak. Grósz jelentős mértékben visz156