Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

A rendszerváltoztatás szereplői

szalépett az 1988 tavaszi álláspontjához képest, erős állami és párthatalmat próbált kialakítani, a gorbacsovi pártreformokat, a változásokat a párt és a kormányzat részéről kezdeményezve megvalósítani. Grósz a kormányzati adminisztráció mellett számíthatott a pártapparátus támogatására, hiszen ezek a csoportok karrierérdekeik miatt is a párt által vezényelt átalakításban voltak érdekeltek. Az apparátusok egyébként is jelentős erőt képviseltek mind a döntések meghozatalában, mind azok elodázásában, megakadályozásában, illetve a nyilvánosság manipulálásában.

Az MSZMP-n belül létezett egy harmadik csoport, az úgymond reformpártiak tömörülése. A Pozsgay Imre, Németh Miklós, Nyers Rezső, Tatai Ilona PB-tagsága által befolyással rendelkező reformpártiak azonban sok kérdésben megosztottak voltak. Általában elfogadták, hogy a többpártrendszer kialakulása elkerülhetetlen, amint azt is belátták, hogy mind az Alkotmányt, mind a választási törvényt plurális viszonyokhoz alkalmazkodva kell átalakítani. Törekvésük tehát az volt, hogy megkeressék azokat a partnereket, akikkel majdan a többpártrendszerű választások után koabciós kormányt alkotva beteljesíthetik a rendszer korrekcióját. Pozsgay Imrének a nemzeti demokraták, Nyers Rezsőnek a szociáldemokraták és a pragmatisták, részben a szabad demokraták, Németh Miklósnak pedig a technokraták, a szakértői csoportok voltak a partnerei. Mindkettejük véleménye megegyezett abban, hogy a kommunista párt nem lesz képes egyedül kormányozni, de abban reménykedtek, hogy a relatív többséget továbbra is az MSZMP fogja megszerezni. Ezért nem léptek külön útra, nem vettek részt a szerveződő pártok előkészítésében, nem alakítottak külön pártot, hanem az alternatív szervezetek között keresték külön-külön partnereiket. Így vált közismertté Pozsgaynak az MDF-el és általában a nemzeti demokratákkal való együttműködése, vagy Nyers Rezsőnek egy leendő szociáldemokrata-szabad demokrata koalíciót vizionáló Új Márciusi Front kezdeményezése.

Németh Miklós 1988. novemberi kormányfőnek választását követően önálló útra tért, elsősorban az adminisztrációt és a válságkezelő szakmai szervezeteket tudhatta maga mögött.

Az ellenzéki oldalon a legerősebb tömörülés a nemzeti demokraták politikai csoportja volt. Reprezentánsa a Magyar Demokrata Fórum, mely önmagát nem pártnak, hanem összefogó társadalmi szervezetnek minősítette, ám kétségtelenül legin157