Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A Lakiteleki találkozó előtörténete
lehetőség volt. Ennek a „demokratikus” reformnak a hatását azonban nyomban tompítani is igyekeztek azzal, hogy az új törvény előírta, a jelöltnek formálisan hitet kell tennie a HNF választási programja, azaz az MSZMP politikai programja mellett. A spontán jelölést - azt, hogy a jelölőgyűlés résztvevői maguk javasolnak jelöltet - a korábbi szabályok sem zárták ki, de először 1985-ben került sor a jelölőgyűléseken történő, nem a HNF által jelölt személyek ajánlására, mely inkább a politikai körülmények megváltozásának, semmint a jogszabályok megengedő voltának volt következménye. A polgári demokrata ellenzék konspirativ módon próbálkozott meg néhány ismert rendszerkritikus jelöltté válásának megszervezésével. Akciójuk inkább figyelemfelhívó, a rendszer tűréshatárát felmérő próbálkozásra terjedt ki. A jelölőgyűlésekre csekély számú, a saját jelöltjüket támogató személyt mozgósítottak, abban bíztak, hogy a hivatalos formában kivezényelt hallgatóságot a maguk jelöltje mellé tudják állítani. A „független” jelöltek sorában jelentkezett Tamás Gáspár Miklós, Rajk László, Ráday Mihály, Langmár Ferenc, Bauer Tamás, Tóth János, Lakner Zoltán, Szentmihályi Szabó Péter. A polgári radikális ellenzék jelöltjeinek egyike sem kapta meg az induláshoz szükséges támogatást, mert az MSZMP helyi szervezetei a spontán jelöltek jelölőgyűléseire nagy számban mozgósítottak párttagokat, akik a HNF jelöltjeit támogatták. Két, nem a Hazafias Népfront által jelölt személy - Király Zoltán Csongrád megye 5. választókerületében (már az első fordulóban) és Czoma László Zala megye 5. választókerületében (az egy év múltán megismételt választáson) így is képviselő lett. 1985 másik fontos politikai értékű mozzanata a Bethlen Gábor Alapítvány10 működésének hivatalos engedélyezése volt. Az alapítvány gondolata még 1979 decemberében került szóba Illyés Gyula lakásán. Bakos István, aki akkor a Művelődési Minisztériumban dolgozott, és minden lehetséges fórumon szót emelt a kisebbségi, elsősorban az erdélyi magyarság kiszolgáltatott helyzetének javítása érdekében, érdekes és újszerű javaslattal állt elő. Az erdélyi magyarság jogvédelmét, erkölcsi és esetleg anyagi támogatását egy olyan szervezettel, például alapítvánnyal kellene megol10 A Bethlen Gábor Alapítvány 1985. június 11-én kapta meg hivatalosan működési engedélyét. A kuratórium elnöke: Márton János, tagjai: Juhász Gyula, Király Tibor, Kiss Ferenc, Kosa Ferenc, Szabó Gábor és Vekerdi László voltak. 14
