Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Megkésett lázadás egy tanácstalan társadalomban
szöly Miklós. Ez inspirálta, hogyjancsó elkészíthette a Szegénylegények című filmjét, Kosa Ferenc pedig Csoóri Sándorral a Tízezer nap című alkotást. Ugyanaz a téma, két megközelítésben. Akkor még nem csatázni, az ütközetet megnyerni, hanem egymást meggyőzni igyekeztek a jelen lévők. A kávéházi társaságok nem voltak nevezhetők politikai csoportoknak, inkább olyan baráti társaságnak, ahol egymással beszélgetve próbálták saját maguk világlátását kialakítani, formálni. A hatvanas évek végén azonban megindult a nemzetiek és a polgáriak körének kikristályosodása. Az Elet és Irodalom című hetilap egyre keményebben elítélte mindazt, ami a hazafiság- gal, a határon túli magyarok sérelmeivel, a nemzeti sorskérdésekkel kapcsolatban felvetődött. A nemzeti demokraták szellemi vezetője Illyés Gyula volt, az új generáció (Csoóri, és az irodalomtörténészek, Kiss Ferenc, Czine Mihály, Bíró Zoltán) az ő írásai, útmutatásai, nem egyszer a politikusok, elsősorban Aczél Györggyel való jó kapcsolata által nyújtott védelem mellett alakították ki saját felfogásukat a világról. Az irodalmi nyilvánosság hű tükörképe volt a kulturális elit szellemi képének. A hetvenes évek elejére az Élet és Irodalom, a Kritika, az Új írás leginkább a polgári nézetek, a kozmopolitizmus közlője, míg a vidéki folyóiratok, az Alibid, a Tisza táj, a Jelenkora nemzetiek gondolatainak megjelenítője lett. A csoportok elkülönülése leginkább a rendszerkritika célját és módszerét tekintve különbözött. A nemzeti demokraták a legteljesebb nyíltsággal, vitatkozva, kompromisszumok mentén hirdették meg nézeteiket, célként a sajátosan magyar demokratikus közösségi társadalom kialakítását meg elölve. A másik csoportosulás a polgári demokráciát tekintette eszményének és élesen szemben állt mindenféle nemzeti vagy szocialista típusú megoldással. Utóbbiak számára minden, ami nemzeti, egyben nacionalista is, míg a nemzeti demokraták következetesen elvetették a sémák másolását, átvételét, a hazafiság és a nemzeti összetartozás gondolatában vélték a magyar demokrácia kialakítását megtalálni. Előképe volt ez a későbbi kettészakadást kirobbantó ellentétnek. Az felidézett ügynöki jelentés megmutatja az ellentétet, de természetesen bizonytalan még a táborok személyi összetételében. Nagyobb veszélynek azonban a nemzetiek szerveződését tekinti, meg elölve a nemzeti gondolat emigrációban is erősen érvényesülő vonulatát és a hagyományok által kialakuló kontinuitásnövelő szerepét. A hatvanas évek megkésett lázadása Magyarországon is érlelődött. 8
