Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Megkésett lázadás egy tanácstalan társadalomban
ÍRÓK CSOPORTOSULÁSA1 Ügynöki jelentés az irodalmi élet csoportjairól 1968-ból 1962 és 1965 között az irodalmi életben bizonyos látható csoportosulások alakultak ki, melyek részben hagyományos történelmi áramvonalakat követtek, részben nemzedéki csoportok voltak. Úgy látszott, mintha az irodalompolitika maga is törekedett arra, hogy ezek a csoportok kialakuljanak. A helyzet azóta megváltozott. A csoportok szétszakadoztak, felbomlottak, mondhatni atomizálódtak. így például szétszakadt a népiek csoportja, nem lehet közös törekvésekről beszélni Illyés, Darvas, Németh László, Veres Péter esetében2. A népiesek szétszakadása különös élességgel mutatkozott meg a határon túli magyar irodalom kérdésében. Darvas és Dobozy törekvései élesen elváltak Illyés nacionalista jellegű álláspontjától.3 Ugyanígy felbomlott az a csoport, melyet akkor a Csoóri1 „Sárdi” fedőnevű ügynök jelentése az irodalmi csoportosulásokról. Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára [ÁBTL], M-35897/1. 44. o. „Sárdi”, később „Stimetz” fedőnéven, Sándor András (1923-1997) újságíró, fordító adott jelentéseket az államvédelemnek. A Szerzői Jogvédő Hivatalnál dolgozott, majd a hetvenes években az Egri Dohánygyárban gazdasági tanácsadó volt. A rendszerváltoztatás után a Magyarok Világszövetségénél is vállalt szerepet politikai tanácsadóként. 2 Sándor András megállapítása téves feltételezésen alapul. A megnevezett népi írók között valóban voltak felfogásbeli viták, de a szolidaritás és a nemzeti érdekek melletti kiállás életük végéig összekötötte őket. 3 Illyés soha nem volt nacionalista, saját magát is hazafinak, patriótának tekintette. Dobozy Imre viszont az Elet és Irodalom főszerkesztőjeként, majd az írószövetség főtitkára és elnökeként soha nem volt a nemzeti demokraták barátja. A nemzeti demokraták egyik legfontosabb törekvése pontosan a határon túli magyar kisebbség jog és érdekvédelme volt. 9
