Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

közést, mert nem tudta érzékeltetni, hogy miért vadultak úgy el azok a katonák. Az esemény nem oly távoli, mint a historizáló parabolákban, nagyon jól rá lehet ismerni. Emellett olyan érzékeny történelmi pont, ahol a Cseresénél zseniálisabb általánosítás sem feledtethetné a tényeket, a valóságos összefüggéseket. Nagyon természetes hát, hogy a regényen az egyszerű olvasók a dokumentumok hitelességét kérték számon, hiszen minden adata vérre ment. Nos, Cseres ezek közül mellőzte a partizánharc valóságos tényeit (ami miatt a jugoszláv közvélemény is bizalmatlanul fogadta a Hideg napokat), és mellőzte a Trianon utáni Duna-medencei légkör mérgezettségének történelmi tényeit, valamint a 44-es visszaütés, a megtorlás szintén ismeretes, a „hideg napokat”jócskán felülmúló szörnyűségeit. Ezekről csak a vajdasági (!) Burány Nándor Összeroppanás138 című regényéből és egy Cseres-interjúban publikált levél- részletekből értesülhetett az olvasó.138 139 (Látogatóban. Bp. 1968. 242-243.) Pedig ezek a tények nem enyhítették volna Grassyék bűneit, inkább súlyosbították volna, hiszen a partizán jogosan lőtt, ha lőtt (erre ma is büszkék az egykori újvidéki partizánok, írnak róluk, ünnepük őket), és a megtorlásul 44-ben lemészárolt magyarok és csángók vére végül is szintén Grassyék fejére száll, tehát nem a leleplezés szigorát fájlalja az ember, hanem azt, hogy a Hideg napok eseményei szinte oktalanul zajlanak, mintha természetük, nemzeti hajlamaik okán gyilkolnának azok a katonák, s ezzel a történelmi igazság óhatatlanul fantomizálódik, a „nemzeti karakter” példatárává torzul. (A kritika hajlott is rá, hogy a mű így értelmezhető jegyeit nagyítsa ki.) Egy percig sem gondolom, hogy jogos lenne Cseresen riporteri pontosságot kérni számon, de azt igen, hogy műve tudjon arról, ami történt, legalább a lényeges momentumokról. S e tudás jelzésére az ábrázolás retrospektív nézőpontja (ahonnan már a következmények is tudhatok, láthatók) és filmszerű szerkezete szinte kínálta az alkalmakat. Nem élt velük, s erre neki, az írónak jó mentségei is vannak. De mi magyarázza, hogy e kifogásokat senki sem írhatta meg) Úgyannyira, hogy - az elnémított kritikát pótlandó - említett interjújában végül Cseres ismertette a hozzá érkezett olvasói levelek néhány elgondolkodtató részletét. Korántsem gúnyosan, nem a lejára138 Burány Nándor: Összeroppanás. Fórum Kiadó, Újvidék, 1968.

139 Erki Edit: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968.

80