Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

egyikkel, órákon át, féltő szeretettel. ”Így ír diagnózisa végén. De a diagnózis közben nagyon is határozott, kíméletlen és önkényes.

Önkényes, mert a színkép, amit kap, a gyarló módszer ellenére is - valójában - sokkal jobb, mint az értelmezés. Mert melyek is azok a válaszok, amelyekben „veszélyes” tüneteket észlel. Például abban, hogy a gyerekek büszkék magyarságukra. Ez annak ellenére is terhelő bizonyíték Faragó szemében, hogy a gimnazista tudósaink és művészeink miatt büszke magyarságára. Pedig hát a tudósok és művészek teljesítményein alapuló önérzet erkölcsi normákat foglal magában. Ám aki történetesen nem tudja hamarjában megmondani, miért is büszke, arra is oktalanság gyanakodni, hiszen érett írástudók se tudnának könnyen válaszolni erre a kérdésre.

Itt kell megjegyeznem, hogy a „büszke vagy-é vagy sem?” kérdése ettől kezdve szüntelenül foglalkoztatja a közírást, pedig büszkeség és szégyen csak elemei, alkalmi megnyilatkozásai a patriotizmus lényegesebb tartalmának: a felelősségre kötelező összetartozástudatnak. Amikor Lukács György az asszimiláció problémáiról beszél, döntő szemponttá ő is ezt avatja: ki miként kapcsolódott be, forrt össze az adott társadalom, közösség jó ügyeivel. (Új magyar kultúráért. Bp. 1948. 199-200.). Ady, Bartók, Móricz, Babits, József Attila, Illyés magyarságát sem elemzi vagy méri Rákosi Jenő óta senki aszerint, hogy büszkék voltak-é magyarságukra. Lehetetlen, hogy Faragó Vilmos ne tudná mindezt, ő mégis a büszkeség érzésére kérdez rá, mert így könnyen kaphat olyan válaszokat, amelyekből nacionalista elfogultság olvasható ki. S ha nem kap eleget, mert nem kapott, akkor a háborútól való irtózásból, a békés munka tiszteletének dokumentumaiból olvas ki „harmadikutas” sunyi pacifizmust. Ebben az sem feszélyezi, hogy legtöbb ellenszenvet az USA-val szemben éreznek a megkérdezettek. Ő a háborút is vállaló szolidaritást kéri számon, mintha nem tudná, hogy a háborútól Vietnamban vagy a Közel-Keleten még a Szovjetunió is óriási önfegyelemmel tartózkodik. Bizony bölcsebbek a válaszolók, mint a kérdező. Abban is, hogy sokan nem érzik az országunkat fenyegető imperialista veszélyt közvetlennek. A szövetségi rendszer erejét, amelybe Magyarország is tartozik, a katonai egyensúly tényeit érzékenyebben kalkulálták be válaszaikba. (Mintha már a múlt év európai fejleményeit is előre sejtették volna.) S hogy a gyerekek tudatában vannak országunk

58