Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
A hamis vádak: nacionalizmus és faji előítélet De akármint volt is, tény, hogy a megbélyegzettek is okot adtak a vitára, s így a velük szemben érvényesített kíméletlenség is igazolhatta önmagát. Az elkeserítő az, hogy a kíméletlenség akkor is fesztelenül üzemel, amikor igazságfedezete, ürügye szinte semmi. S amit a vitafeltételek egyenlőtlenségéről írtam, és az, hogy a civilizátori ambíció a védettség, a hivatalosság hírébe keveredett, s annak hangsúlyaival érvel, ítél, minősít'- ezért vált különösen ártalmassá. Ez a fő oka annak is, hogy némely cikkek csekélyke leleményességgel is elérhetik céljukat, s ezek a könnyű győzelmek az ellenfeleket is demoralizálják. Minek a sok munkán alapuló gondos érvelés, ha úgyse lehet igazunk? így válnak a viták termékenyítő eszmecserék helyett egyfelől pozícióvédelemmé, másfelől artikulálatlan kifakadásokká. Az esetek közül, amelyek ide vezettek, a Kicsi ország?-vita a legtanulságosabb. Időben megelőzte a Rényi-Gulyás-Fábry-polémiát és más fejleményeket is, de mindazt, amit eddig elmondtunk az érdekszövetségekről, az ellenfél lejáratásának szisztémájáról, a monopolhelyzet ártalmasságáról, ez a vita az iskolapélda evidenciájával tárja elénk. Ami a vitát kiváltó felmérést, Faragó Vilmos Kicsi ország? címmel közzétett cikkét illeti (Elet és Irodalom, 1967. jan. 7. ), az több szempontból is kordokumentum: módszere, eredményei, tendenciája és hatása szempontjából egyaránt. Kérdőívek révén a nemzeti önszemlélet és internacionalizmus vizsgálata céljából Faragó öt gimnáziumi osztályt kérdezett meg. A kapott válaszokat kommentálva az eredményt aggasztónak találta: „A sportolóinkkal büszkélkedő, harmadik utas nosztalgiájú. színesbőrűektől undorodó válaszok logikusan jutnak el a nemzetközi szolidaritásérzet hiányának nyílt bevallásáig. Koravén eszménytelenség, sunyi pacifizmus, amely legszívesebben elbújna egy »kicsi ország« nemzetiszínűre festett kerítése mögé. Azt, hogy a Faragó által feltett kérdésekre sebtiben, új rákérdezések, pontosságra kényszerítő eszmecserék nélkül az átlaggimnazista nem adhat ítéletre jogosító választ, maga Faragó is tudta. „Legszívesebben egyenként beszélgetnék most mind- 73 73 Faragó Vilmos: Kicsi ország. Elet és Irodalom, 1967. január 7. 12. o. 57
