Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
vagy átbillen az önszemlélet tragikus, önsajnáló végleteibe. S mint ilyen ártalmas, tehát érdem, hivatalosan támogatott program a vele való leszámolás. S mivel az ötvenes évek történelemlátása az akkori osztályharc logikája szerint a múltból elsősorban az elnyomott nép ügyeit képviselő alakokat és mozgalmakat nagyította ki, a hatvanas években kibontakozó revízió a dogmatizmus ellenszelét is vitorlájába foghatta. Tagadhatatlan, hogy a nemzet önmagáról alkotott képe rá is szorult bizonyos korrekcióra, az elmélyítés, gazdagítás, pontosítás feladata pedig mindig is időszerű. Annak, hogy a kibontakozott folyamat mégis inkább rombolt, mint épített, több oka van. Az első az, hogy képviselői úgy léptek fel, mintha a magyar kultúrának a prédikátoroktól Zrínyin, Kölcseyn, Berzsenyin át Adyig, Bartókig és tovább húzódó zord vonulata nem létezne, mintha önismeretünk óvodáját most nekik kellene megnyitniuk, mintha Jókai nemzetképének bírálata velük kezdődne. Még károsabb következményekkel járt, hogy fellépésükből hiányoztak az „érted haragszom, nem ellened’*1 meggyőző jegyei, s leleplező szigorukhoz csak a legritkább* esetben társult az „enge- met esz a lúg, ha fejed mosom m érzése. Ennek bizonyára az az oka, hogy helyzetértékelésük sem hiteles: bírálatuk hangoltsága, éle, buzgalma olyan, mintha egy győztes, a maga sikereitől elvakult, államilag támogatott nacionalizmus ellen kellene harcolniuk. Nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a magyarságot két, nacionalista eredetű háború elvesztése, e vereségek súlyos konzekvenciái ábrándították ki az ököljog, a szupremácia eszméiből, hogy gondolkodói, költői századunkban is a testvériség igényére nevelték, s intézményeink 1945 óta szintén erre törekszenek. Nem vették figyelembe azt a közismert tényt, hogy a határainkon túl élő több mint hárommillió magyar s a velük még szoros rokoni kapcsolatban álló hazai társadalom százezrei naponta érzékelik a nemzeti megkülönböztetés hátrányait, s ezek orvoslására reményük sincs más semmi, csak az internacionalizmus következetes érvényesítése. Nem vették figyelembe, hogy ez a helyzet nem új keletű, hogy a magyarság egyharmada az 57 58 57 Utalás József Attila Érted haragszom, nem ellened című költeményére. 58 Az idézet Arany János Bolond Istók című elbeszélő költeményének 2. énekéből van, pontosan így hangzik: „Halálra mennék érted, ha kívánnál; engem esz a lúg, ha fejed mosom 49
