Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

magasan áll a vele szembehelyezkedő glosszák felett, hogy az a benyomásunk támad: maguk a glosszaírók sem bíznak az általuk képviseltek értelmében. És ez a szimptó- ma tendenciát jelöl. Bizonyítja, hogy a tudomány és közírás szemléletében végbement torzulások nem korrigálhatok könnyen, hogy sok minden történt, ami ma már magatartássá, kapcsolatrendszerré, fronttá merevedve áll ellent a jó irányú kibontakozásnak. Hogy ezek a gátló tényezők megszűnhessenek, fontosnak vélem áttekinteni a folyamatot, felidézni az ide vezető eseményeket.

Önismeretünk óvodája?

Hogy a folyamat honnan ered, nehéz volna pontosan megmondani, de erre talán szükség sincs itt. Elég, ha szembeötlő megnyilatkozásait áttekinthetem. Éppen ezért mellőzöm azt a vitát, mely a népi írókról 1958 júliusában megjelent állásfoglalás után kibontakozott. Igaz, hogy a vita vádaskodássá sekélyesedett, s így olyan ingerültségeknek is teret adott, melyek nemcsak a népi írók valóságos hibáival, hanem a népi- ség, a közösségi érzés minden változatával szemben hajlamosak porondra lépni, de a konszolidáció során s az irodalom mezőnyének teljessé válásával rombolás és építés egészséges dialektikájának megteremtésére még kínálkoztak lehetőségek. Ezeket nem reteszelte el a Molnár Erik kezdeményezte vita sem,56 mert abban a frontok ereje még kikényszerítette a gondolatok ellenőrzését, s ha nem, a közgondolkodás ereibe e vita érvei amúgy sem szívódhattak fel gyorsan, hiszen Molnár Erik sem anyagában, sem érveiben, sem előadásában nem volt erősebb, mint ellenfelei.

Eközben azonban - hogy joggal-e vagy sem, erre még visszatérek — olyan látszat alakult ki, hogy a múltszemlélet és önszemlélet jellege nálunk lényegében romantikus, a múlt század nacionalizmusában gyökerezik, s azt ma sem haladta meg: a nemzeti értékeket és érdemeket alaptalanul felnagyítja, glorifikálja, a vétkekkel nem néz szembe, őrzi a magyar szupremácia illúzióját, öntelten lenézi a szomszédnépeket,

56 Történészvita a népi írókról. Századok 1958. 5-6 szám. 732-757. o. A Történettudományi Intézet dolgozói 1958. szeptember 12-én vitatták meg a népi írókról szóló állásfoglalást. A korreferátumot Molnár Erik tartotta, hozzászólt Pamlényi Ervin, Elekes Lajos, Mályusz Elemér, Andics Erzsébet, Hanák Péter, Lackó Miklós.

48