Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

rumokon az építő hajlamok túlsúlya határozott. E látszatot látványos példákkal is meg lehetne erősíteni. A Kicsi ország című ismeretes vitában54 például az Elet és Irodalom szerkesztői még gyanakodva interpretálták a nemzeti büszkeség jeleit, később viszont már Faragó Vilmos is elismerte az ilyesféle érzések létjogát. (Élet és Irodalom 1971. márc. 6.) Nemes György pedig a Lukács György magyarságát bogozó Petri-cikk55 következményeinek ihletében Tojáslepényeimmel hitet tesz a valóságos értéken alapuló nemzeti büszkeség értelme és létjoga mellett (Elet és Irodalom, 1972. nov. 11.).

A helyzet azonban mindezek ellenére aggasztó, a kedvező fejlemények nem elég meggyőzőek, nem hatják át elég mélyen a közgondolkodást, sőt a fórumokat sem érintik elég termékenyen, néhol épp csak a felületet. Igen jellemző, hogy az Elet és Irodalom előbb említett vitájában a nemzet és gondolkodó termékeny kapcsolata iránt érzéketlen vitacikk (a Petrié) intelligencia, stílus és igény tekintetében olyan

54 Az úgynevezett „Kicsi ország” vita Faragó Vilmos Kicsi ország című írásával kezdődött (Élet és Irodalom, 1967. január 7. 12. o.) a „haza”, „haladás”, „nacionalizmus” viszonyáról. Gimnazistákat kérdezett az ES publicistája, és 83%-uk azt válaszolta neki, hogy büszke a magyarságára. Faragó Vilmos mindebből az alábbi következtetést vonta le: „Ezernyigesztus árulkodik a bennünk lappangó nacionalizmusról. [...] Büszkének lenni magyarságunkra, korántsem egyértelműen pozitív érzés. Magában hordozza az elkülönülés, a magyar specifikumok abszolutizálásának, a más nemzetek iránti el■ lenszenv veszélyeit. "Faragó szerint magyarnak lenni nem program, csak adottság, keret. A provokatív írásra először Darvas József válaszolt (Népszabadság, 1967. január 29. 8. o.). Mint írta: „Csakugyan kicsi ország vagyunk, kicsi nép; nem különbek és nem alábbvalóak a többinél. Am az talán mégse hiba, ha önmagunk számára biztatást és öntudatot adó erőt keresünk ebben: kicsi nép létünkre mégiscsak megálltunk a történelem viharai közt s adtunk, tudunk adni egy s más értéket a világnak. "Az eszmecsere Mód Aladár cikkével folytatódott (Népszabadság, március 12. 9. o.), és Illyés Gyula Hajszálgyökerek című írásával (Népszabadság, 1967. december 24. és 30.) ért véget.

55 Petri György: Lukács egyetemessége. Elet és Irodalom, 1972. október 28. 10. o. Az írásban Petri Lukács magyarságát életműve elméleti értékének szempontjából indiffe- rensnek, elhanyagolhatónak tekintette.

47