Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

Felirat közös ügyeinkben

1972 decemberében megszületett egy hosszabb tanulmány, mely összefoglalta a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének irodalmi mozgását, a politika és az irodalom összecsapásának helyszíneit. A korszak egységtörekvéseinek kritikáját fogalmazta meg Kiss Ferenc a Felírat - A nemzeti önértékelés zavarai című több mint 140 oldalas tanulmányában. A tanulmányt Kiss Ferenc kifejezetten a párt kérésére, konkrétan Nagy Miklós kulturális osztályvezető inspirálására készítette el. Megírására egy pár hónappal korábbi indulatos felszólalása és annak következményei késztették.

Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya 1972 nyarán javaslatot tett a pártvezetés számára, hogy Móricz Zsigmond halálának 30. évfordulóján rendezzenek tanácskozást a Debreceni Irodalmi Napok keretében az irodalmi irányzatok és a párt elvárásainak viszonyáról. A találkozón, 1972 novemberében, Király István tartott bevezető előadást. Király meggyőződése volt, hogy a nyugati kulturális hatások jelentik a fő veszélyt a magyar irodalomra, „nyugati turistákat” említett felszólalásában, mint akik a polgári felfogásukkal és viselkedésükkel „hígítják” a magyar társadalmat és kultúrát. Ezen a tanácskozáson szólalt fel Kiss Ferenc, aki az úgynevezett „hazai turistákat” állította szembe Király nézetével, azokat az írókat, értelmiségieket, akik nem érzik át a határon belül és kívül élő magyarság problémáit. Kiss megszólalása több fronton is ellentétet gerjesztett. Egyrészt kijelentette, hogy számára a létező és fennálló szocializmus annyit ér, amennyit a nemzetnek segíteni tud, amennyiben az emberséges életet biztosítja, vagyis nem célt, hanem csak eszközt egy demokratikus társadalom eléréséhez. Tézisével a nemzetiek „harmadik utas” demokrácia felfogását vitte be a vitába, azaz megkérdőjelezte a szocializmust, mint a legfejlettebb társadalmi formát.

Másodsorban azt sérelmezte, hogy a nemzeti kérdés súlyos gondjait feltárni akarók nem kapnak nyilvánosságot, „működik a cenzúra és az ideológiai kirekesztés”. Cenzúráról szólni ugyanolyan szentségtörésnek számított, mint a Szovjetunió politikájának bírálata, pedig mindenki tudta - csak éppen senki nem beszélt róla nyilváno43