Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása
bekövetkezéséhez a központi hatalom megoszlása és kettészakadása kellett. Erős és egységes központi hatalommal szemben a nép tehetetlen. Ezért nem robbant ki a forradalom 1951-ben vagy 1952-ben, amikor pedig az elégedetlenség a legnagyobb volt. A revizionista csoport elhatározó szerepe tagadhatatlan, de amikor már nem a kommunista párton és az uralkodó garnitúrán belül folyt a küzdelem, hanem a szabaddá vált áramlatok és irányzatok mérkőztek meg egymással, én is úgy látom, hogy a magyar és azon belül a népi radikalizmus (amibe beletartoztak az ezt magukévá tevő volt kommunisták és revizionisták is) eszméje volt a legvonzóbb. Ezt nevezhetjük - mint teszed - „nyugatias demokráciának” is és nem véletlen, hogy leghitelesebb exponense egy népi gondolkodó, az Általad is nagyrabecsült Bibó István volt, akinek kibontakozási és megbékélési tervei a népiség eszméjének legtisztább és legrealistább gyakorlati politikai lecsapódásai voltak. A nép igényeinek legköltőibb megfogalmazása - az írószövetség „Gond és hitvallás” című nyilatkozata - is népi író, Tamási Áron szövege. A népiek javára elfogultnak semmiképpen sem nevezhető Heller Ágnes egy angol folyóiratban azt írta, hogy „az ötvenhatos forradalom sok tekintetben Bibó álmainak megvalósulása Leveledben személyes támadásnak nevezed, hogy Molnár József emlékeztetett a Le Monde-ban 1955-ben megjelent cikkedre. Sem Molnár nem tette, se Te nem, de engedd meg, hogy én idézzek ebből a cikkből, amely 1955. május 4-én jelent meg, abban az időben, amikor Ausztria függetlenségének visszanyerésével, az oroszok visszavonulásával és az ország semlegesítésével kapcsolatban többhelyütt elhangzott az az óhaj, hogy az oroszok ürítsék ki Magyarországot is. Mi történnék Magyarországon, ha az oroszok kivonulnának? - tetted fel a kérdést. A válaszod ez volt: „Az összes információk megegyeznek abban, hogy a nép mai hangulatában a bosszúállás és a gyűlölet érzései uralkodnának; az antikommunistaság antiszemita hangsúlyt kap; ekként a kiürítés alkalmat adhatna igen súlyos rendzavarásokra, pogromokra és fasiszta jellegű államcsínyekre. "Valóban, ez nem csak a Te aggályod volt, hanem másoké is. Abban azonban sem akkor nem volt igazad és ma sincs igazad, hogy az „ösz- szes információk” feltételezéseidet indokolták és mint leveledben közlöd, „mindenki” osztotta aggodalmadat, „aki a magyar közhangulatot az ötvenes években figyelte”. Abban az időben nemcsak Te dolgoztál olyan helyen, ahonnan szemmel kísérhetted 387
