Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása
kot”emlegetted. Azt azonban meglepőnek tartom, hogy oly gyenge és megbízhatatlan az emlékezeted. Az Általad „nem ismert” Molnár József belső munkatársa, majd főmunkatársa volt annak a Látóhatárnak, amely 1953 és 1958 között több fontos írásodat közölte. 1958 októberében együtt ültél vele Párizsban a Magyar írók Szövetsége Külföldön kongresszusán és az ott megválasztott vezetőségben. 1972 április végén két napot töltöttél vele egy kis társaságban Nagy Ernő giromagnyi házában. Ha meg nem tudod, hogy ő nem egyszerűen az én „munkatársam”, hanem az Uj Látóhatár kiadója, szerkesztőségének tagja, a népszerű Aurora Könyvek kiadója, számos esszé, tanulmány és kritika írója, több mint húsz éven át tekintélyes nyomdász (akinek munkásságát nemcsak a hazai, de a német szakirodalomban is elismeréssel emlegetik), akkor a nyugati magyar irodalomban való teljes járatlanságodat bizonyítod. Mindezeket természetesen még egy olyan jeles írónak sem kell ismernie, mint amilyen Te vagy, de joggal elvárható attól, aki egy írótársáról véleményt mond. Szóban forgó cikkében Molnár József nem beszélt „népies radikalizmusról”, mert ha arról beszélt volna, a népi radikalizmus helyes kifejezését használta volna. Molnár „magyar radikalizmus"-t emlegetett, „amelynek gyökerei - mint írta - a népi irodalomtól parasztforradalmainkig, szabadságharcainkig, munkás- és agrárszocialista mozgalmainkig nyúlnak vissza”. Ez győzedelmeskedett szerinte 1956-ban a „szovjet típusú kommunizmus” felett. Molnár József, amikor a népi eszmét „a csődbe jutott sztálinista kommunista ideológiával szemben az egyetlen reális eszmei alternatívának” nevezi, nem sajátít ki ennek az irányzatnak minden érdemet, hiszen csak pár mondattal később az olvasható, hogy „túlzás lenne azt állítani, hogy a Forradalom kizárólag a népi irodalomban kifejezett eszmék győzelme volt. A Forradalom eszmetárában fellelhetők a magyar munkásmozgalom nemes eszmei hagyományai és Jászi Oszkárék polgári radikalizmusának európai humanizmusa is. Kétségtelen és vitathatatlan, hogy a forradalmi erjedést a szovjet kommunista párt huszadik kongresszusán felbátorodott revizionista és kiábrándult kommunista értelmiség indította el, de pár nap alatt teljesen elveszítette befolyását, s csak az maradt meg belőle, ami a magyar radikalizmus szellemével azonos volt”. Úgy veszem észre, hogy kizárólagosságra Te törekszel, amennyiben csak a valóban kezdeményező revizionista értelmiség szerepét vagy hajlandó méltányolni. Te nálam sokkal jobban tudod, hogy a forradalmi helyzet 386
